Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Rádóczy Gyula: Hol verték a „Breslavva civitas” köriratú pénzt?
támadását visszaverve, újból elfoglalta ezt a területet és az 1029-ig ismét magyar kézen volt. 12 Az elmondottak alapján vizsgáljuk meg most már a „Breslawa civitas" dénár veretesének lehetőségét: a tipológiai sajátosságok és a leletek záró évszámai alapján a kutatók egyetértenek abban, hogy 1020 körül verhették. Ez az időpont megfelel Breclav ismételten magyar fennhatóság alá kerülése időpontjának. Mivel ez a város - mint láttuk - jelentős morva település volt, feltételezhető, hogy ősi, tradicionális joguk volt a pénzveréshez. Tudjuk azt, hogy a 11. században a morva pénzverés ikonográfiái tekintetben a cseh pénzveréshez igazodott. Mivel ebben az időben Európának ezen a részén karoling típusú (kereszt-templom) pénzeket vertek, indokolt, hogy ez a darab is ennek a mintájára készüljön. Tehát az 1018-ban újból visszahódított város a hódító magyar király tiszteletére, annak nevével „hódolati érmet" veretett és talán éppen Prokuj, a hódító megbékélt anyai nagybátyja viszonozta ezzel azt a gesztust, hogy váltságdíj fizetése nélkül visszakapta feleségét. Nem tekinthetjük ezt azonban magyar forgalmi pénznek, hiszen a súlyaik indokolatlanul magasak (1,67, 1,99 és 2,16 g). Az egymáshoz viszonyított több mint 20% súlyeltérésnek nincs jelentősége, ha a korabeli al-marco pénzverésre gondolunk. Ezen túlmenően pedig a forgalmi pénz veretése a magyar uralkodónak mindig is féltve őrzött felségjoga volt. így a „Stephanus ra%" körirat ellenére is a morva pénzveréshez kell sorolnunk. Viszont mivel abban az időben értékpénzek voltak forgalomban, tehát az anyagukban rejlő ezüstérték volt a lényeges, így elképzelhető, hogy az ilyen - eredetileg nem forgalmi pénznek szánt - érmek is részt vettek a pénzforgalomban, hiszen hasonló gyakorlatról van tudomásunk. Mivel ez a darab a város tisztelgése lehetett a hódító felé, ezért a forgalmi pénzeken szereplő királyi pénzverőhely megjelölését szolgáló „Regia civitas" helyett a kibocsátó város neve „Breslawa civitas" került rá (illetve a „Civitas" szónak csak a rövidítése: „CIV). Az eddig elmondottakkal megmagyarázható mind a „Stephanus rex?', mind pedig a „Breslawa civitas" körirat. Természetessé válik az e korban ezen a területen szokásos karoling tipológia (kereszt - templom ábrázolás) és igazolódik a veretes feltételezett időpontja is. Mindezeken túlmenően nem jelent problémát a darabok szokatlan súlya sem. Viszont ha bármelyik más „Breslav"-val hangzatilag összekapcsolható várost vizsgálunk ebből a szempontból, akkor ezek részben vagy összességükben tarthatatlan feltételezéseknek bizonyulnának. Mindezek után még egyszer tekintsük meg a darabot: a hátlapon a karoling templom keresztjétől kiinduló körirat első betűje nem látható, mivel itt mindegyik darab megkopott. Bár az egyiken úgy tűnik nem „B" betű, hanem egy ,,P' betű látNEKUDA 1969, 91., 336. 258
