Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Rádóczy Gyula: Hol verték a „Breslavva civitas” köriratú pénzt?

1. A pénzdarab sem tipológiai, sem metrológiai szempontból nem illeszthető be I. István magyar király pénzeinek sorába. 2. Minden logikának ellentmond, hogy I. István magyar király éppen Pozsonyban veressen pénzt, amikor a királyi székhely Esztergom és Székesfehérvár volt. De ha mégis veretett volna Pozsonyban pénzt, mi indokolná, hogy egy 11. századi magyar pénzen a pénzverőhelynek egy későbbi szláv neve szerepeljen? 3. Mindebből következik az, hogy a pénzdarab nem eredeti, hanem I. István nevének felhasználásával, a karoling dénárok mintájára készült utánveret. Az ellenvélemények vitathatatlanul helytállóak, csak egyetérthetünk velük. Nem ingatja meg ezt a pénzdarab fémanalízise sem, hiszen mint ismeretes, ebben az időben a pénzverés jelentős része pagament ezüstből történt, ami magában hordja annak a lehetőségét, hogy a pénzverés alapanyaga különböző területekről, sőt különböző országokból származzon. Gondoljunk csak a pénzbeváltásokból, hadizsákmányokból származó, összeolvasztott pénzverési alapanyagra, amelynek már két egymást követő öntésének azonos összetétele sem valószínűsíthető. Ezért mondanak egymásnak ellent az e témával foglalkozó, egyébként kitűnő, különböző szakközlemények.

5 Most azonban a kérdéses pénzdarab verőhelyeként ne ragaszkodjunk makacsul Pozsonyhoz, hanem vizsgáljunk meg más, „Breslait'-val hasonhangzásű helységeket is, amelyek e szempontból szóba jöhetnek. Ezek közül a legvalószínűbbnek a Thaya (Dyje) folyó menti Breclav (Lundenburg) tűnik (2. kép). Ez már a rómaiak idején is település volt, amit tanúsítanak a környékén végzett ásatások is. Később a morváknak lett híres történelmi helye és már a 8. században állt itt egy váruk, amely a szláv nevét - amelyen már akkor is nevezték - Braslav horvát hercegről, Kocel utódjáról, a pannóniai Pribina fiáról kapta. Lakói a kereszténységet már a 9- század közepén felvették, tehát jóval korábban, mint a magyarok. A morváknak nemcsak székvárosuk volt Breclav, de „szent helyük" is. Mivel az akkori országuk középpontjában feküdt, még a pogány időkben ide koncentrálódott minden hatalom.

6 Györffy György szerint ezt a területet később Árpád fejedelem fia, Levente is birtokolta és ennek tulajdonítható, hogy egy korabeli külföldi forrás Laventenburch néven is említi.

7 A német Lundenburg nevet csak később kapta. Ezekkel a tényekkel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy a 10-11. században Breclav elég jelentős hely volt ahhoz, hogy pénzverőhelyként számításba jöhessen és már abban az időben is Bfeclavnak nevezték.

8 Mindezeket azonban Pozsonyról már nem mondhatjuk el ilyen egyértelműen. 5 HAHN-MAUTERER 1983.; KÁPLÁR 1975. 6 HLINKA 1969.; GYÖRFFY 1977, 31. térkép, 220. 7 GYŐRFFY 1977, 57. 8 NEKUDA 1969, 336. 256