Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Uzsoki András: Bajor Gizella és István király házassága

„castrum Skirense", „castrum Scheyrn" fontos hely volt a magyar seregek nyugati kalandozásai idején. Scheyernhez hasonlóan késői krónikaíróknál találunk utalást arra, hogy Gizellát és Brigitta húgát Gandersheimben a bencés apácák monostorában nevelték, de minderre csak hagyomány áll rendelkezésre. Valószínűbb, hogy Regensburgban Szent Wolfgang püspök nevelte Gizellát és Brigittát. Visszatérve az István és Gizella házasságkötése előtti időre, 995-re, Géza fejedelem és //. (Civakodó) Henrik között már megszilárdult a békés kapcsolat, amely III. Ottó német-római császárnak is régi óhaja volt, de ezt az egész birodalom számára kívánta biztosítani. Abban az időben ennek a dinasztikus házasság volt a megbízható biztosítéka. Nyilván a császár barátja, Szent Adalbert prágai püspök közreműködött, mert 995-ben Géza udvarában tartózkodott, e frigy megteremtésében, onnan ment Rómába, ahol a pápát is tájékoztathatta erről az elképzelésről. 996-ban a császár Regensburgban járt, s ekkor (az elhunyt Civakodó Henrik fiával) IV. Henrik bajor herceggel már véglegesen megállapodtak e dinasztikus házasság szükségességéről. Minden valószínűség szerint e tárgyalásokból eredeztethetjük a 11-16. századi forrásokban és kompilációkban olvasható érveknek a gyökereit, amelyet először Herimannus Auguensis (Hermannus Contractus) fogalmazott meg és így írta le 1054-ben befejezett Chroniconjában: „...Huius soror Gisela Stephano regi Ungariorum, cum se ad fidem Christi converteret, quasi vére iuxta nomen suum fidei obses in coniugium data..." A reichenaui szerzetes, korának legműveltebb és tárgyilagos krónikaírója figyelemre méltó szójátékával, „quasi vére iuxta nomen suum fidei obses", Aventinus is foglalkozott. Gombos Albin - nagyon világosan és helyesen - így foglalta össze e témát: a németek Gizella és István házasságát olyan szerződésnek tekintették, amelyben a németek részéről Gizella a saját nevének jelentése szerint kezesként szerepel, a magyar király pedig kötelezi magát, hogy népével együtt a keresztény vallásra tér. A németben a Geisel név, mint a Gisela változata megfelel a latin obses szónak, amely kezest, túszt, zálogot jelent. Csapodi Csaba állította össze Gombos 3 kötetes forráskiadványának IV. kötetét, az Indexet, ebben 26 változatát gyűjtötte össze a középkorban használt Gisela névnek. Adamerns Cabannensis szerzetesnek 1035 előtt írt Chroniconjában azt olvashatjuk, hogy III. Ottó császár Gizellát - a későbbi II. Henrik császár húgát -, feleségül adta Istvánhoz, Géza fiához. Adamus Bremensis, a brémai dómiskola vezetőjének a Gestájában már ez olvasható: Magyarország népe megtért a császár húga, Gizella által, aki feleségül adatott Magyarország királyához, s a királyt rábírta, hogy magát és övéit megkereszteljék. Ezek a változatok a 12. századtól kezdve általánosnak tekinthetők. Gizella és István házasságkötésének a leírása sehol nem olvasható. A bizánci császárok udvari történetírói számos kézfogót, házasságkötést feljegyeztek. Egy példát említenék azzal a királynéval kapcsolatban, akiről tudjuk, hogy a veszprémi püspökség és bazilika donatrixe volt: Adelhaid királynéról, Szent László király 214