Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában
a juhok viszonylag alacsony mennyiséggel vannak képviselve. Nagyobb arányú gabonatermesztésre mutat az előkeililt kézimalom-töredékek nagy száma, azaz, az itt élő közösség életmódját a földművelés határozta meg, a hozzá kapcsolódó állattartással. A lelőhely területének régebbi és újabb pusztulása miatt nem állapítható meg pontosan egykori kiterjedése, így a teljes település nagyságára csak bizonytalanul tudunk következtetni. A jelenleg feltárt teililet az egykori falu ötöde, hatodának becsülhető. Az alacsonyabb becslés esetén az egész faluban 75 családdal számolhatunk, a magasabb becslésnél 90 család lakhatott itt. Ha a családok átlaglétszámát négynek vesszük, akkor a településnek 300-360 lakosa lehetett, tehát abban a korban igen nagy létszámú együtt élő közösséggel számolhatunk. Ez a szám meghaladja a Szent István kori falvak hatvanas családszámú nagyságát is.^ 8 Természetesen pontosabb becsléssel kísérletezhetnénk, ha ismernénk a 10. századi falu temetőjét is. A település környezetében azonban csak a Cementgyár területéről ismerünk két honfoglalás kori kengyelt,® erről azonban egyáltalán nem bizonyos, hogy a faluhoz tartozó temetőből származnak. Annyit mindenesetre ki lehet mondani, hogy a 10. századi falu lakóinak száma valószínűleg még a Szent István kori nagyobb falvak lakóinak számát is meghaladta. Ha középkori krónikáinak adatait ma is - mint a múlt század végén - hitelesnek fogadnánk el, akkor a 10. századi falut közvetve összekapcsolhatnánk az ún. bánhidai csatával. Hiszen Kézai Simon és későbbi krónikáink szerint Árpád seregei itt, Bánhidánál győzték le a morva Szvatoplukot, s kezdtek e győzelem után uralkodni Pannoniában. Maga a Bánhida név azonban nem keletkezett korábban a 13. századnál (első említése éppen Kézai 1282-1285 között írt munkájában található), s forrásaink igazában nem is Bánhidához helyezik ezt a képzelt csatát: Kézai szerint a magyarok Szvatoplukot „a Rákos folyó (=Által-ér) mellett, Bánhida közelében egy városban, melynek romjai a mai napig láthatók, hirtelen támadással egész seregével együtt tönkreverték". A Képes Krónika szerint pedig „hirtelen rajtaütéssel Bánhida környékén, Tata mellett egy bizonyos városban - ennek a városnak a romja ma is látható - egész seregével együtt elpusztították". Kézai a hun történet eseményeit egykori pannóniai római romokhoz kapcsolja (igazában ő az egyik első magyar régész), ezek közé tartozik a bánhidai csata leírása is, amely a leírás szerint sem Bánhictán, hanem annak közelében, egy romvárosnál volt. Ilyen romok az Által-ér mentén valóban vannak, a környei későrómai erőd. maradványai, ezek nem csak a középkorban, hanem ma is láthatók. A középkori íróink által kitalált csata tehát valójában nem Bánhidán, hanem Környén volt. Szvatopluk morva fejedelemségének birtoklása sem Tatabánya szűkebb, sem annak tágabb környékén nem igazolható. GYÖRFFY 1963, 48. KRALOVÁNSZKY 1988, 256. (1. j.) 196
