Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

véges írott forrásokból kielemezhető képet névtani adatok is megerősítik. Kniezsa István mutatott rá, hogy grád-e\emű helyneveink részben bolgár-szláv eredetűek,

16 az pedig azt is jelenti, hogy a Dunántúlon fekvő Visegrád, a volt baranyai Nógrád, sőt a Mura torkolatánál fekvő Légrád is a 9. századi bolgár megszállás következtében kapta nevét. Mi több, Kniezsa a Gerecsében (Tatabánya közelében) lévő Peskő (1391 : Pestkív) nevét is bolgár eredetűnek gondolja,

17 a helyzet azonban az, hogy a 'kemence, barlang' jelentésű bolgár pest szó általánosan elterjedt volt a magyarban, így ebben az esetben inkább magyar névadással van dolgunk (az egykori Vas megyei Mészpest - 1387: Mezpesth, ma Kalch Burgenland legdélibb csücskében

18 nehezen lehetne Kniezsa felfogását követve bolgár névadás!). Az mindenesetre a névtani adatok alapján megállapítható, hogy a Dunántúl - legalább a Légrád-Visegrád vonaltól keletre - a 9. században bolgár fennhatóság alá tartozott. Kniezsát követve egyébként Moór Elemér bolgár fennhatóság alattinak tartotta a későbbi Baranya, Fejér és Pilis (Visegrád) megyék területét,

19 mivel azonban a bolgárok 811ban birtokukba vették az egész 805-ben újraalakult avar kaganátust, határaikat legalább a Rába torkolatvidékéig kell számítanunk. Régészeti adataink a fentiek vonatkozásában keveset mondanak. Igaz, éppen a Tatabánya-Dózsakerti település kapcsán felmerült a dunai bolgárok itteni jelenléte,

20 azonban a kerámiával való keltezésekkel nem állunk olyan jól, hogy e kérdésben határozottan döntsünk. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a dózsakerti 10. századi település helyi eredetű elemei között van olyan anyag, amelynek a párhuzamait a dunai bolgároknál találjuk meg, ez pedig utalhat a bolgárok itteni, 9. századi jelenlétére. A megye e területén van azonban 9. századi karoling leletanyag is. 1926-ban Esztergomban, a belvárosi bérháznál került elő egy 22 lándzsából álló lelet, amelyben párhuzamos élű darabok mellett egy ún. szárnyas lándzsa is volt.

21 EsztergomHévízről ezüst berakásos, egyenes tüskéjű sarkantyút ismerünk,

22 s közelebbi helymegjelölés nélkül más karoling tárgyakat is számon kell tartanunk ugyaninnen.

23 Ezek a leletek nem kezelhetők együtt. Az utóbb említetteknek valószínűbb a 10. századra, illetve a 9-10. század fordulójára való keltezése, az ezüst berakásos KNIEZSA 1963, 33. KNIEZSA 1963, 29CSÁNKI 1894.; SCHWARTZ 1933, 238. MOÓR 1970, 362-363-, 365. Moór Elemért sokan szeretnék kihagyni a magyar tudományból, pedig egyik leglényegesebb látású tudósunk volt, akinek véleményét Kniezsa István is becsülte! VÉKONY 1988, 285., 300/14. j. MRT 5 1979, 128, 43. t. 1, 3-4, 5-7.; SZABÓ 1974, 40.; KOVÁCS 1978-79, 98, 105. A múzeumokba került tárgyak száma nem egyezik az eredeti leletszámmal! MRT 5 1979, 159, 40. t. 11. MRT 5 1979, 228, 40. t. 15-16. 187