Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
vei a germán térítésre a 4. században azidőben keililt sor, amikor a kereszténység (Nagy Konstantin uralkodását követően a legfelső szinten is) a Szentháromság értelmezése és Krisztus Istenfiúsága tekintetében megoszlott, ennek lényeges hatása volt a germánok megtérésére: a hithirdető Wulfilas püspök ariánus volt, ezért a gótok, gepidák, később a Dunántúlról Itáliába költöző longobárdok az ariánus változatot követték. Az arianizmus, mint nemzeti vallás, segítette a germánság népi identitásának megőrzését. Mihelyt azonban Itáliában és az Ibér félszigeten kapcsolódtak az egyetemes keresztény egyházhoz, megszűnt a helyi, latinul beszélő provinciális lakosságtól lényeges elválasztó erő: népi különállásuk megszűnt és szinte nyom nélkül beolvadtak a születő neolatin nyelveket beszélő őslakosságba. A 400-as évek után a már korábban is visszaszorult írásbeliség (feliratok), eltekintve egy-két rúna- és rovásírásos tárgyat, évszázadokra eltűnik. A külföld figyelme, ha nem is szűnik meg teljesen, de jelentősen megcsappan. A 400-tól 896-ig terjedő századok kereszténységének kutatásában szinte teljesen a régészeti leletekre kell hagyatkoznunk. Ezeknek a forrásértéke márcsak azért is nagyon különböző, mert jórészt "légüres térben", szórványosan tűnnek fel. Először meg kell állapítani, hogy milyen információkat hordoznak, milyen következtetésekre alkalmasak. A helyi kereszténység minősítése attól függ, hogy a leletek csupán egyes keresztényeket bizonyítanak-e, vagy még azokat sem, mert csak az ékszerdivat másolásáról van szó (az avar-kori keresztes női ékszerek, nyakláncok esetében fenn áll ez a lehetőség is), vagy a keresztény egyházszervezet meglétére is lehet-e következtetni. Más elbírálás alá esnek azok a tárgyi leletek, amelyek javarészben keresztény jelképek: ezekből egyesek keresztény hitére lehet következtetni, míg a kőből vagy fából épült kultuszhelyek kisebb vagy nagyobb létszámú keresztény közösséget bizonyíthatnak. A keresztény tárgyak szórványos jelenlétéből azonban a Dunántúl lakosságának kereszténységére nem általánosíthatunk. A római kor utáni időszak a keresztény leletek alapján négy szakaszra oszthatók 30 : 1. A hun korszaktól az avar beköltözésig (kb. 430-568) 2. A korai avar korszak (568-700) 3. A késői avar korszak (8. század) 4. A karoling-kor (9- század) 1. A birodalom tartományi szervezetei az 5. század első három évtizedében felbomlottak. Hogy ezt az időszakot miként vészelték át a keresztény közösségek, nem tudjuk. Scarbantia püspökét 572-ben még (először és utoljára) említik: a lanA népvándorláskon kereszténységhez: ALFÖLDI 1938, I. 149-.; EUGIPPIUS 1969, 291-320.; BÓNA 1969, 265-320.; GARAM 1993, 99-134. 170