Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
- a későbbi egyházmegye alapjává vált. Ennek megfelelően a kora középkorban a birodalmon kívüli területeken újonnan alapított püspökségeket is joghatósági területtel, egyházmegyével szervezték meg. Az 5. század kezdetére a püspökségek behálózták a birodalomnak a kereszténység által kevéssé érintett területeit is. A szervezetnek különösen akkor nőtt meg a jelentősége, amikor az 5. század, első évtizedeiben a császárság egyre inkább meggyengült. Főként a tehetősek és az államapparátus vezetői, tisztségviselők menekültek a népvándorlás megindulásával a Duna-vidéki határterületekről dél felé, a biztonságosabbnak vélt Itáliába. Ekkor a katonai védelem és a központilag szervezett államigazgatás szétesésekor az egyházi vezetők, püspökök kezébe jutott a város kormányzása, a védelem, az élelmezés, az emberekről való gondoskodás megszervezése és főként a támadó barbárokkal való tárgyalás vezetése. Működésük hatékonysága területenként változó volt. Itáliában magától értetődő; Galliában annyira jelentős volt, hogy az 5-6. század közti időszakot a püspökuralom korának nevezik (gondoljunk akár a Rómából Attila elé siető I. Nagy Szent Leó pápára, vagy a galliai városokra, ahol a püspökök kezében volt a városok védelme és az ostromlókkal való tárgyalás vezetése). Pannoniából az írott források szűkössége miatt szinte semmilyen adat nem maradt fenn. A szomszédos Noricumban (Kelet-Ausztria), Attila halálát követően egy szerzetesi életet élő férfi, Severinus próbálta megszervezni a határmenti tartományban maradt lakosság életét, ellátását és biztonságát; kétségtelen sikerrel. Az a 100 év, amely 313-tól kezdődik, tette lehetővé az egyházi szervezet olyan méretű kiépülését, megerősödését, politikai jelentőségének a megnövekedését, aminek következtében az állami közigazgatás összeomlásával, az adminisztráció rohamos visszaszorulásával és összeomlásával annak helyére léphetett. Pannoniában a 4. századra létrejöttek a püspökségek. 1 Poetovio (Ptuj, Szlovénia) példája talán nem egyedi: püspöke, a vértanúhalált halt Victorinus a 3. század második felében tevékenykedett és szentírás-magyarázó munkákat út. A püspökségekről főképpen a pannóniai vértanúaktákból és a Martyrologium Hieronymianumból értesülünk 2 (Quirinus, Iraenus, Pollio passiók 3 , Szent Demeter A pannóniai tartományok kereszténységéhez máig alapvető Nagy Tibor munkája (NAGY 1939.)- A leleteket Nagy Lajos gyűjtötte össze (NAGY 1938), amely ma már csak kritikával használható. A sírépületekről: TÓTH 1990, 17-33.; TÓTH 1991a, 740-747. és TÓTH 1994, 242-272. A Dunántúllal szomszédos területek kereszténységéről: BRATOÈ 1981-82, 20.; BRAT02 1987, 149-196.; BRAT02 1990.; WOLFF 1989, 27-,; NOLL 1954.; BARTON 1975.; BERG 1985. Szombathely keresztény emlékeiről: B. THOMAS 1977.; Pécs: FÜLEP 1984.; PANNÓNIA 1990. A vértanúakták kiadása: RUINART 1731. Sajnos az új magyar nyelvű könyvsorozatban, az Ókeresztény írók vértanúaktákat tartalmazó 7. kötetében (Bp. 1984) éppen a pannóniai vértanúakták Oraeneus kivételével) és a pannóniai jelentőségű más szövegek fordítása (Szent Jeromos pannóniai vonatkozású levelei, Victorinus püspök exegatikai munkája) nem került kiadásra. A pannóniai vértanúkhoz: NAGY 1939, 53-. 3 BHL 7035-7039, 4466, 6869. 164