Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Fodor István: A sas szerepe a honfoglaló magyarság hitvilágában

az Árpád-nemzetség is isteni eredetűnek tekintette magát. Ebből is arra következtethetnénk, hogy a magyar kettős fejedelmi rendszerben

51 az Árpád-nemzetségből származók voltak az isteni eredetű, szakrális uralkodók, azaz: a honfoglaláskor Árpád volt a főfejedelem, Kurszán pedig a gyula méltóságát viselte.

52 A kérdést azonban nem dönthetjük el ezen egyetlen adat alapján, mivel nem ismerjük a Kurszánnemzetség eredetmondáját. Nem zárható ki ugyanis, hogy ez a nemzetség is égi, 1 A kettős fejedelemség lényegéről és a kérdés gazdag szakirodalmáról összefoglalóan ld. MÁRTON 1994, 614-615. - A közelmúltban többen is kétségbe vonták a magyar kettős fejedelemség létét. Bartha Antal ebben a tekintetben nem ítélte egyértelműnek a Dzsajhani-hagyományt, a magyar szakrális királyság intézményét pedig történetírói hipotézisnek minősítette (BARTHA 1988, 333-). Érvelés nélküli véleménye aligha vehető számításba Róheim Géza (RÓHEIM 1918, 58-98.), Györffy György (GYÖRFFY 1955, 9-40.) és Czeglédy Károly (CZEGLÉDY 1975, 43-58.) nagyszerű elemzéseivel szemben. - Keszi Tamás annak alapján vetette el ezen intézmény valószínűségét, hogy az nem felelt meg pontosan a kazár fejedelmi rendszernek (KESZI 1995, 189-193.). Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy bár a steppei nomád és félnomád társadalmakban is általános törvényszerűségek figyelhetők meg, ezek sohasem egy kaptafára szerveződtek, minden egyes társadalomnak eltérő vonásai is voltak, amit legutóbb kétségkívül helyesen hangsúlyozott Györffy György (GYÖRFFY 1993b, 729-730.). - Róna-Tas András - Kurszánt Árpád öccsének véli, aki a honfoglalás után a karcha (főbíró) méltóságot viselte volna Nyugat-Magyarország uraként - úgy véli, hogy a kazár mintájú magyar kettős fejedelemség kialakulására nem volt elegendő idő s ennek a történelmi és társadalmi körülmények sem kedveztek (RÓNA-TAS 1996, 269-272.). Amellett, hogy a Kurszán személyét érintő vélekedés egyetlen forrásadattal, komoly súlyú elméleti meggondolással sem támogatható, nézetem szerint igenis volt elegendő idő e fejedelmi rendszer átvételére, hiszen a régészeti (Vö. FODOR 1980, 170.) és a történeti források tanúsága (Vö. GYÖRFFY 1993a, 207.) arra enged következtetni, hogy elődeink valamikor 750 után költözhettek a kazárok közvetlen szomszédságába vagy birodalmába, s kerültek valamilyen fokon kazár függőségbe, majd maradtak ott jó száz esztendeig. A társadalmi körülmények is kedveztek ezen uralmi rendszer kialakulásának, hiszen a kettős fejedelemség általában fel ül rétegezett társadalmakban jön létre (Id. CZEGLÉDY 1974, 12.). (Róna-Tas András vélekedését Makk Eerenc igazította helyre kitűnő bírálatában (MAKK 1997, 182-183-). - Legutóbb Ungváry Jenő - a bizánci György barát krónikájának folytatását elemezve - arra a következtetésre jutott, hogy „...Árpád és Kurszán ezek szerint a magyar törzsszövetség katonai vezetői voltak, egyikük sem volt szakrális uralkodó ... Mindezek fényében elgondolkodtató, hogy őstörténészeink évtizedek óta olyasmiről vitatkoznak, amit a görög szöveg szerzője soha le nem írt. Egyszersmind azt is meg kell állapítani, hogy ebben a bizánci forrásban sem található a magyar (szakrális) kettős fejedelemségnek (királyságnak) immár bizonyíthatóan a leghalványabb nyoma sem." (UNGVÁRY 1998, 149.). A magyar őstörténet kutatói azonban - kezdve Róheim imént idézett munkájával - nem e bizánci forrás alapján következtettek a szakrális és kettős magyar fejedelemségre, hanem a mohamedán forrásokból - elsősorban a Dzsájháni-hagyományból - indultak ki. Ez az eljárás viszont mindenképpen helyesnek ítélhető. - Tóth Sándor László igazolhatónak véli ugyan a kettős fejedelemség egykori létét a magyaroknál, csupán annak szakrális jellegét tartja bizonytalannak (TÓTH 1998a, 111.). Talán a fentebb elmondottak is bizonyságul szolgálnak ennek jogos feltevésére. ^

2 Legutóbb Tóth Sándor László jutott - más úton - hasonló következtetésre (TÓTH 1998b, 13-15.). Az a nézete azonban, amely szerint Árpád lett volna a magyar törzsszövetség első fejedelme (TÓTH I996, 4L), nem csupán filológiai és forráskritikai szempontból kifogásolható (ld. MAKK 1998, 1728.), hanem azt a fontos körülményt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Bíborbanszületett Konstantin ide vonatkozó információja az Árpádok egyik családtagjától származik. Tormás természetszerűen úgy tüntette fel a magyar fejedelemség kezdeti időszakát, hogy erősen hangsúlyozta Árpád szerepét a magyar fejedelemség létrejöttében, (Erre legutóbb V. P. Susarin figyelmeztetett: SLJSARIN 1997, 155.) Általában is úgy vélem: a magyar törzsi szervezet, a törzsszövetség és a fejedelemség történetét vizsgálva nem elégedhetünk meg egyetlen forrás és a hozzá tapadó ezernyi feltevés kombinatív elemzésével. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a magyar társadalom egész szerkezete néhány évtized alatt, a honfoglalást közvetlenül megelőző időben jött volna létre. 152