Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Nevizánszky Gábor: Magyar jellegű régészeti leletek Cseh- és Morvaországban

Magyar jellegű régészeti leletek Cseh- és Morvaországban Nevizánszky Gábor (SZTA Régészeti Intézete, Nyitra) A 10. századi Cseh- és Morvaország régészeti emlékanyagáról több kitűnő, részletes áttekintéssel rendelkezünk.

1 A következő jegyzékben néhány olyan régészeti leletet mutatunk be, amely közvetlenül az említett terület 10. századi történetéhez kapcsolódik, de igen közeli rokonságot, sőt egyezést mutat a honfoglaló magyarság Kárpát-medencei emlékanyagával. Adataimat kizárólag a szakirodalomból mentettem. A mai Cseh Köztársaság régészeti kutatottsága igen jónak mondható, tehát az összegyűjtött adatok a valóságot tükrözik. Az említett területről több magyar jellegű leletet tártak fel, amelyek zömmel különböző, gyakran nagyméretű feltárások alkalmával kerültek elő. Előre is szeretném kihangsúlyozni, hogy az itt talált régészeti forrásanyag jellege semmi esetre sem utal tartósabb magyar megtelepedésre, inkább a katonai jelenlétet jelzi. Nagyon valószínű, hogy az összegyűjtött leletanyag nagy része összefüggésbe hozható a 955-ig tartó, nyugatra irányuló kalandozó hadjáratokkal. Egyes források szerint 902-ben a magyarok elfoglalták Morvaországot és ettől kezdve a morvák magyar fennhatóság alá kerültek. Igen valószínű, hogy már 906-ban elérték első ízben Szászországot és az ide irányuló kalandozó hadjáratokhoz elkerülhetetlen volt az átvonuláshoz az említett térség úthálózatának használata (1-2. térkép). A kalandozó hadjáratokkal közvetlenül kapcsolatba hozható dél-franciaországi Aspres-lés Corpsa-i sírleleten kívül

2 nemrég egy másik igen fontos leletegyüttest, valószínűleg sírból-sírokból származó véreteket közölt az N. Profantová-M. Lutovirsky szerzőpáros az Elba partján fekvő észak-csehországi Litomericéről vagy környékéről.

3 Az eredetileg 40 ezüstözött vagy ólomréteggel bevont bronzveretet 1950-ben vásárolta meg a prágai Nemzeti Múzeum (ltsz.: H 96751-96788) M. Reymantól, aki az említett tárgyakat 1938-ban egy prágai régiségkereskedőtől szerezte meg. A vásárló beszámolója szerint az említett régiségkereskedő a leleteket egy litoméficei földművestől kapta, aki azokat állítólag az említett város határában saját földjén szántotta volna ki. Több adatot sem M. Reymannak, sem a prágai Nemzeti Múzeum munkatársainak sajnos nem sikerült kinyomozni. A litoméficei leletegyüttes különböző típusú öwereteket, szíjvégeket, négyszirmú nyereg lyukvédő veretet, készenléti íjtegez függesztővereteit, trapéz és téglalap alakú szíjlemezes övcsatokat, nyitott karikákat és gyöngyöket tartalmazott (1. t. 1-16.). A tárgyalt 1 DOSTÁL 1966.; MËRINSKY 1986.; SLÁMA 1977.; 1963-, 1982. 2 SCHULCZE 1984 3 PROFANTOVÁ-LUTOVIRSKY 1992. 125