Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Kiss Gábor–Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához

Ide nem messze, valahol a rumi birtok területén 1342-ben szintén egy Magna Porta-x. említenek. 1277-ben pedig - mint értesülünk -, IV. László Henrik fia serviensét, Duruzlaus mestert hagyja meg a vasvári vár Rum nevű földjének birtokában, amelyet a rajta épülő toronnyal korábban neki adományozott. A nevezett tornyot tehát még a király kezdte el építtetni. Az oklevélből nem derül ki pontosan, hogy ez a rumi torony hol feküdt, de egy, a kámihoz hasonló kisvár nyomai ismerhetők fel a rumi Dénes major helyéről készült és a Savaria Múzeum birtokában lévő egyik légifotón is. Ennek a várnak a belső átmérője egykor kb. 20 méter lehetett. Mind a hat fentebb felsorolt kisvár formájában és elhelyezkedésében azonos, méretben is közel állnak egymáshoz. Mindegyiket körárok keríti, mindegyikük víz közelében, a folyók árterében épült. Feladatuk az elhelyezkedésük alapján meglehetős biztonsággal megállapítható: az utakat illetve az átkelőhelyeket őrizték. A polányi és a zalaki a délről Sabariába vezető út keleti és nyugati oldalán, a kámi és a rumi vár a Rumnál azonosított római eredetű átkelőhelyet, az ikervári két vár pedig szintén a Karakó felőli Megyehídon át a Sabaria-Szombathelyre vezető utat ellenőrizte. Mit lehet mondani a nyugati gyepűvonal időrendjéről? Figyelembe kell venni a jól adatolt hadieseményeket, a gazdag külpolitikai helyzetet, és a sáncok, várak kronológiai jellemzőit. Az utóbbi adatok az ásatásokkal kétségtelenül gyarapodhatnak és a képet pontosíthatják. Mivel a mélységben tagolt gyepűrendszer és az azt kiszolgáló szervezet a 13század folyamán, főként a tatárjárás után felbomlott, a rendszer kialakítása tehát azt megelőzően kellett hogy történjen. Mind kezdeti időpont az augsburgi csatavesztés jöhet szóba, hiszen korábban védelemre nem volt szükség. Ha a fennmaradt források későbbiek is, nem lehet véletlen, hogy az augsburgi csatát követően jelzik a források a nyugati határon történő pánikszerű erődítési munkákat. Ennek annál is inkább hitelt adhatunk, mert rövidesen megkezdődött az Ennstől keletre fekvő gyepűelve német megszállása, amely 976-ban az osztrák őrgrófság megalapításával esett egybe, amikor II. Ottó a keleti határgrófságot Babenbergi I. Liutpoldnak adta. 979-ben II. Ottó még a két Erlaffa (Melktől nyugatra!) összefolyásánál fekvő területet azért adta Wolfgang regensburgi püspöknek, hogy várat építsen {ab infestatione ungrorum manerepossent). 984-ben Melk elfoglalása utánra tehető a Bécsi-erdőig való megszállása, azaz magyar részről a gyepűelve teljes feladása. Mivel azonban ez csak a Duna menti területsávot jelentette, kérdés, hogy ezzel egyidőben, korábban vagy későbben adták-e fel a magyarok a Mura-völgyét is. Ám Géza uralkodása végére a német-magyar kapcsolatok néhány évtizedre megbékéltek. Ha nem kezdték volna el a 10. század második felében a határvédelmi rendszer kiépítését, erre István uralkodása első felében kevésbé kerülhetett volna sor. 113