Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Dr. Pluhár József (Vértesszőlős): A Tatabányai Árpád Gimnázium története

tanulóifjúság szorosan együttműködött a célok megvalósításában. Eredményességünk hagyományos. Ez kötelez bennünket, hogy a további évtizedekre is biztosítsa az iskola a jó felkészültségű, aktív, elvhű, érzelmileg gazdag, hazáját és szüleit szerető fiatalok nevelését, akik szeretettel és büszkén emlékeznek vissza iskolájukra és tanáraikra. Az iskola megalapítása, működésének kezdeti nehézségei A bányatelepen 1946-ig nem volt gimnázium. A tanulni vágyó fiataloknak a tatai piarista gimnázium nyújtott továbbtanulási lehetőséget, amennyiben a család anyagi helyzete is lehetővé tette (magas tandíj, tanszer és vonatköltség). A 30-as években a bányatelep szülői küldöttsége az akkori bányaigazgatót kérte, hogy Tatabányán egy gimnázium felépítését, vagy a tatai gimnáziumhoz kollégium építését biztosítsa a MÁK RT. A szénbányák mindenható ura; Rehling Konrád azzal intette le a küldöttséget: "Tatabányára nem gimnazisták, hanem bányászok kellenek."

1 Ez megfelelt a kor művelődéspolitikájának. Ezzel az ügy lezártnak bizonyult, és csak évek múltán, a II. világháború befejezése után új helyzetben, a demokratikus fejlődés vethette fel ismét a gimnázium alapításának a gondolatát. Az 1944-es esztendőben a hadműveleti terület közeledtével szinte lehetetlenné vált a naponkénti utazás a tatai gimnáziumba. Ezért a szülők úgy határoztak, hogy a tatai tanárok utaztatásával mint magántanítványokkal foglalkozzanak a felsőgallai polgári iskola épületében. A tanulók a szorgalmi idő után Tatán, a piarista gimnáziumban osztályvizsgát tettek. Ezt csak átmeneti szükségmegoldásnak tekintették." Osztrovszki György vegyészmérnök, országgyűlési képviselőnk javaslatára a tatai gimnázium tanárai továbbra is utazgattak a bányatelepre. Kovácshegyi Jánosnak — az MKP egyik vezetőjének — sikerült megnyernie dr. Bereczky államtitkárt a helyi gimnázium létesítésének a támogatására (1945. augusztus 28.). Az államtitkár megküldte egy községi gimnázium létesítésére az ideiglenes engedélyt és egyben felkérte a gimnázium fenntartásához a községek támogatását. A gimnázium felállításának végső határidejét: 1946. szeptember 28-ban állapították meg." Az intézmény célkitűzését Osztrovszki György fogalmazta meg. — "Tatabánya dolgozói helyi gimnáziumot kívántak, hogy jelenlegi nehéz anyagi helyzetükben is biztosíthassák tehetséges gyermekeik taníttatását. A múltban erre a bentlakás, utazás és taníttatás magas költségei miatt bányászainknak csak a legritkább esetben volt módja, ennek megfelelően az értelmiség soraiba alig kerülhetett munkás származású gyermek." — "Tatabánya dolgozói állami gimnáziumot akartak teremteni. — Ismeretes, hogy egyes körök és az új demokratikus életformánk között ellentétek vannak. Felekezeti oktatás esetén ez az ellentét szembeállította volna az új értelmiséget, világnézeti és más síkon a szülőkkel." 75