Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története

nulói előadások hangzanak el az irodalom, a történelem és egyéb tudományok köréből. Bemutatják verseiket, ének- és zenei képzettségüket. Az önképzőkör tagjai az előadás elhangzása után véleményt mondanak az elhangzott produkciókról. A 20-as évek elején megalakul az iskola cserkészcsapata. Tagjainak száma 50—60 fő között mozog, ami az iskola tanulólétszámának kb. 10 %-a. Tevékenységét az ún. "keresztény-nemzeti szellem" hatotta át. 1939-től a honvédelmi törvény értelmében kötelezővé válik az iskolában a leventefoglalkozás. A 30-as években megélénkül a zenei élet is. Az iskola előbb vonószenekarral rendelkezett, amelyet 1937-ben szimfonikussá alakítottak át. Az iskola fúvószenekara a városi ünnepélyeken is részt vett, számos induló, operarészlet és népdal előadásával. Az iskola több alkalommal — országos művészek közreműködésével — hangversenysorozatot rendezett. 1931-ben megalakult a Tatai Piarista Diákszövetség, amely célul tűzte ki az összetartozás érzésének és az iskola eszményeinek az ápolását. A gimnáziumban végzett diákokra nagy hatással volt az itt eltöltött nyolc év. Az iskolából kikerülve sem feledkeztek meg az alma materről, erejüktől és idejüktől függően igyekeztek támogatni az iskolát és a tanulóifjúságot. Anyagi támogatásban részesítették a szegény sorsú, jól tanuló diákokat, a cserkészek nyári táborozását és a kulturális rendezvényeket. 1934-ben megalakult a Tatai Piarista Öregdiákok Budapesti Szövetsége. Céljuk volt a tatai gimnáziumban érettségizett, továbbtanuló diáktársak segítésed a diploma megszerzéséig. A budapesti főiskolás kollégiumban (Horthy Miklós Kollégium) ún. tatai szobákat hozott létre, ahol ingyenes lakást és reggelit biztosítottak az arra legjobban rászoruló, szegény sorsú tanulóknak. 1944-ig 26 ilyen ösztöndíjas tanul a fővárosban. A szervezet programjában szerepelt Tata és Tó város egyesítésének kieszközlése, járási egészségház felállítása, a templomtér teraszos kiképzése, téli gazdasági iskola létrehozása, Tatára vonatkozó tudományos munka megírása, ill. kezdeményezése. A szövetség munkájában kiemelkedő szerepet játszott dr. Magyary Zoltán egyetemi tanár. Érdekesen alakult az iskola létszáma. A 20-as években 400 fő körüli, 1930ban 308, a 30-as évek második felében pedig már megközelíti az 500 főt a nyilvános tanulók száma. Az alsó tagozaton két párhuzamos osztály volt (I—IV-ig A—B osztály), a felső tagozaton csak egy (V—VIII-ig). Az alsó tagozatra járt a tanulóifjúság 75 %-a; az érettségizők száma a 40-et nem haladta meg. A beiratkozott tanulók kb. 10 %-a jutott el az érettségiig. A 30-as évek végén a háborús készülődés politikája az oktató-nevelő munkában is éreztette hatását. Erősödött a leventemozgalom, melynek keretében katonai ismereteket oktatnak, és rendszeressé váltak a katonai gyakorlatok — alaki és lőkiképzés, harcászati ismeretek — a III-VII. osztályok számára. 1942-től a honvédelmi ismeretek tantárgyat vezették be az iskolába. 65