Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Dr. Mácza Mihály (Észak-Komárom): Az észak-komáromi középiskolák történetének áttekintése
(ma már nincsenek meg). Az iskola berendezését a gazdagabb komáromi református családok vállalták. A kollégium homlokzatán vörösmárvány emléktábla hirdette: MUSIS POSITUM SUMPT. ECCL. REF. COMAROM MDCCXCVI. A "múzsáknak állított" iskolaépület ünnepélyes megnyitására 1797. január 2-án került sor. Az iskola első rektora Katona Mihály (1764—1822), a neves földrajztudós lett, aki külföldi tanulmányútjáról a helyi református egyház meghívására 1796. szeptember 4-én érkezett Komáromba. 1803-ig vezette az iskolát, amikor a búcsi lelkészi hivatallal váltotta fel állását. A komáromi kollégium — tudós tanárai révén — rövidesen olyan hírnévre tett szert, hogy nem csupán a Komárom megyei fiatalok tanultak itt, hanem számosan a szomszédos és távolabbi megyékből is. A kollégium neves diákjai között említhető Jókai Mór, ifj.Péczeli József történész, akadémikus, Tóth Lőrinc író, jogtudós, az MTA tagja, Beöthy Zsigmond költő, író, jogtudós, Hetényi János lelkész, filozófiai író, az MTA tagja. Tudós tanárai közül említést érdemel Vály Ferenc (1810—1882), Jókai Mór sógora, akinek igazgatósága alatt, 1839 és 1847 között a komáromi református egyház hosszas küzdelmet folytatott azért, hogy a dunántúli egyházkerület teljes gimnáziumi képesítést nyújtó főiskolája Pápáról Komáromba kerüljön, e mozgalom azonban — egy korábbi (1804—1807-ben tett) kísérlethez hasonlóan — sikertelen maradt. A kollégium épületét az 1848/49-es szabadságharc idején hadikórháznak foglalták le. A szabadságharc leverése után sorsa megpecsételődött. A református egyház vezetői nem tudtak eleget tenni az "Entwurf néven ismert iskolai rendszer követelményeinek, ezért 1851-ben a komáromi kollégiumot megfosztották nyilvánossági jogától. A helyi presbiterek még megkísérelték magángimnáziumkéntfenntartani, de miután Vály professzor Pápára távozott, s az igazgatói állás betöltetlen maradt, a többi tanár is szétszéledt, s az iskola az 1851/52-es tanévvel megszűnt. Az üresen maradt tantermeket a kollégium épületét továbbhasználó református népiskola tanítóinak lakásaivá alakították át. A közös községi elemi iskola létrehozása után (az 1869/70-es tanévben) annak hat fiúosztálya került a kollégium épületébe. Miután 1896-ban az elemi iskola a Deák Ferenc utcában emelt épületébe költözött, a kollégium épületét az ugyanabban az évben alapított polgári fiúiskola foglalta le és használta 1910-ig. Az épületben ezután lelkészlakás, földszintjén 1924-ig a postamester lakása volt, s néhány évig egy református hitelintézet is itt működött. 1935-ben aztán itt nyílt meg a Komáromi Református Tanítóképző Intézet, amely a második világháború végéig képezte a tanítókat a református iskolák részére. A második világégés utáni években a volt kollégium épületét néhány vállalat igazgatósága használta. Jelenleg földszintjén református lelkészi hivatal és lelkészlakás, emeletén pedig a zsinati elnökség irodái vannak. 45
