Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Sipos Imre (Esztergom): A középfokú ápoló- és szociális szakképzés Esztergomban az ezredfordulóhoz közeledve
abban, hogy a betegség megelőzése az egészség megőrzése, mint legfontosabb szempont jobban érvényesüljön. A szociálisan hátrányos helyzetű, a szenvedélybetegek, az idős és egyedülálló emberek gondoskodását ellátó hálózatban az önkormányzatok segítségével jó szakmai tudással, megfelelő ember és környezetismerettel rendelkezve végezhetik munkájukat. Belső viszonyaiban, a tanítás-tanulás folyamatában figyelembe veszi az individumok érdekeit és érdeklődését, aspirációit, és a humánum szellemében törekszik a kiteljesedésre. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Humán Szakközépiskola lehetőségeiről, önállóvá válásáról szólva nem véletlenül említettem részletesebben a pusztán tényszerű adatközlésen túllépve azt, hogy egy önkormányzati iskola egyházi kollégiumi háttérrel hogyan alakult meg és melyek a jövőbeni lehetőségei. A diákok életpályájuk kialakításában, a valódi felelősség majdani átélésében, az önmegvalósítás, az identitásvállalás útján végigkísérheti őket a hit és a szeretet, nyerhetnek egy belső megnyugvást. Rövid előadásom valójában nem kötődhetett szorosan a "Híres iskolák, neves pedagógusok" meghívóban feltüntetett címhez. Az öt éve önállóvá váló intézmény elindult egy úton "kézenfogva" a katolikus egyházi szellemmel. Egy iskola lehet vegetáló, középszerű, jó esetleg még híres is. Mi dönti ezt el? A tanulni vágyó fiatalok érdeklődése a benne dolgozó tanárok szakmai felkészültsége, emberi kvalitása, a diákok és tanárok kölcsönös munkája a szociálpszichológiai környezet, a tárgyi feltételek adottsága stb. A felsorolás szinte vég nélkül folytatható. Úgy gondolom, a diákok vállalásában a tanárok munkájában döntő fontosságú az a tény, hogy egymásra utalva közös érdeklődéssel, hittel és kellő hozzállással végzik óráról órára, napról napra, évről évre munkájukat... A jól végzett munka kritériumait oldalakon keresztül lehetne sorolni. Annak megvalósítása azonban a tanulói érdeklődés, a tanári tehetség és a közös belső indíttatás nélkül keveset ér. A képzés kevesebb, mint negyedszázadnyi ideje alatt voltak és jelenleg is vannak olyan tanárok, orvosok, szakoktatók, akik jól vagy kiemelkedően dolgoztak. Közülük a teljesség igénye nélkül tisztelettel említem meg az alábbiakat: Czérna Irma Gál Józsefbe dr. Kárpáthy László dr. Kisdéry József dr. Kisdéry Józsefbe Mogyorósi József dr. Osvai László Pohner Jánosné Külön kiemelem Popovics Györgynét, aki munkájával méltán érdemelte ki a Kiváló Pedagógus címet. 250
