Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Sipos Imre (Esztergom): A középfokú ápoló- és szociális szakképzés Esztergomban az ezredfordulóhoz közeledve

Sokrétű, áldozatos munkát végeztek a népoktatás területén, a kórházakban, az árvaházakban és gyermekotthonokban, az aggok házában. Karitatív tevékenységük során mindig nagy gondot fordítottak a szegény gyermekek és az árvák nevelésére, segélyezésére. 1920-ig a történelmi Magyarország területén már 47 helyen tevékenykedtek szabályzatuk szellemében. Trianon kényszere után három tartomány alakult, Romániában Szatmáron, a csehszlovákiai Rozsnyón és Esztergomban. Az Esztergomi Vízivárosi Zárda lett a Tartományi Központ. A városban sokféle iskolát működtettek, nagylétszámú internátusuk volt és itt képezték a jelölteket és noviciákat. 1848-50-ben a magyar tartományban 92 helyen 600 nővér tevékenykedett. "Szolgálatunk mindenek előtt azoké, akik a legtöbb segítségre szorulnak nemzetiségi, faji, világnézeti és vallási megkülönböztetés nélkül. Mindnyájan testvéreink Krisztusban." (Szabályzat, 36. pont) 1949-ben a kommunista rendszer "már nem tartott igényt" tevékenységükre. A rendet szétszórták, tagjait deportálták. Sokan börtönben szenvedtek, másokat vidékre telepítettek mezőgazdasági munkára. A szétszóratás negyven esztendeje alatt nehéz volt megőrizni azt a szellemet, amit a rend tajgai tömören az alábbi három szóval fejeztek ki: alázatosság, egyszerűség, szeretet. 1990-ben az Egészségügyi Szakközépiskola megtartotta névadó ünnepségét, amikor is felvette Árpád-házi Szent Erzsébet nevét. Részlet az ünnapi beszédből: "Az elmúlt 40 év töredékrész a végtelen időben, de pusztító hatását tekintve óriási mértékű. A mostani demokráciát megelőző időszakban az államvezetés a talpon maradottak többségét képletesen szólva kettéhasította, mert az anyagi létet fenntartotta — mint kiderült fedezet nélkül — ugyanakkor a tudatosan kreált ideológiával elvették a szókimondás jogát, megbélyegezték az igaz hazafiságot, a szabadságot óhajtó szellemet folytogató cellába zárták. A mostani szabadság lehetősége erősítse meg hitünket önmagukban és a jószándékú emberekben. Alkossunk új közösséget és szálljunk a reménység hajójába, hogy végleg kievezhessük a reménytelenségből. Névadónk, Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-ben királylányként született és 1231. november 19-én a szegények, a betegek, az elesettek segítése közben halt meg. Erénye, tevékeny szeretete a régmúlt valóságában gyökerezik. Dicsősége bejárta az egész világot és emléke ma is hordozója az örök emberi értékeknek. E szellemet magukba rejtették e vízivárosi épülettömb vaskos falai is, melyet a rend építtetett, és ahol a Szatmári Irgalmas Nővérek tevékenykedtek. 40 év hányattatásai, szenvedései után Sík Sándor gondolataival köszöntöm Önöket: ...emberek voltak akkor is mikor az emberek nem akartak emberek lenni. Megtartották a hitet 245