Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai
városi magisztrátus egyelőre akadályokat gördített szándékuk megvalósulása elé. Végül 1649-ben sikerült megnyitniuk kisgimnáziumukat, amelyet 1698-ra nagygimnáziummá fejlesztettek. 1766-ban 342 tanulója volt az iskolának. A jezsuiták mindegyik országban egységes szervezetben és egységes tananyaggal szervezték meg gimnáziumaikat. Négyosztályos volt a kisgimnázium 10—14 éves tanulók számára. A nagygimnázium hat osztályból állt, 10—16 éves fiúknak. A gimnázium legfőbb tananyaga a latin nyelvtan és irodalom (poétika, retorika) volt, mellette a matematika. A 18. században jelent meg a történelemföldrajz tantárgypáros. A tanítás nyelve mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál egyaránt a latin nyelv volt. A jezsuita szerzetesek már 1687-ben megjelentek a töröktől visszafoglalt, romokban álló Esztergomban, hogy templomot és iskolát szerezzenek maguknak, megindíthassák a katolikus pasztorációt. Az anyagi alapok összegyűjtése, a jóváhagyások megszerzése azonban hosszabb időbe telt, míg 1696-ban megnyithatták kisgimnáziumukat, amelyet 1729-ben fejlesztettek nagygimnáziummá. Tanulólétszám 1756-ban: a legalsó osztályban járó parvista 150, principista 29, grammatista 33, szintaxista 29 — ezek a kisgimnáziumi osztályok; a nagygimnáziumi poéta-osztályba 29, retorikai osztályába 24 tanuló járt, összesen 294 növendék. 1766-ban 352 tanulója volt az iskolának. A 18. században tehát egy jezsuita nagygimnáziummal (Komárom), egy jezsuita kisgimnáziummal (Esztergom) és egy református latinos iskolával (Komárom) lépett át a két megye művelődésügye. A három középiskola mellé a 18. században egy újabb csatlakozott. 1765ben kezdte működését Tata nagygimnáziuma, a piarista szerzetesek vezetése alatt. Az iskola belső szerkezete és tananyaga lényegében a jezsuita iskolákat követte. Az első tanévben összesen 415 tanulója volt a tatai piarista nagygimnáziumnak. II. József már meghozta 1781-ben türelmi rendeletét, amikor a komáromi református gyülekezet lendületet kívánt adni iskolájának, ezért új, korszerű épületről gondoskodott számára 1796-ban. "Musis positum" — hirdeti az ekkor homlokzaton elhelyezett (s ma is látható) tábla a jelentős kulturális tényt: "A Múzsáknak emeltetett" ez a szép iskolaépület, ahol a református iskola növendékei folytatták tovább tanulásukat. A 18. század elejétől a békésebbé váló területen megindult a népiskolák széles- körű szervezése mindkét megye területén, kialakult a katolikus, a református és az evangélikus népiskolahálózat. A népiskolák zöme katolikus, mellettük elég sok református népiskola is volt, aránylag kevés evangélikus. (Jó lenne elkészíteni a két történelmi vármegye népiskolatörténeti adattárát magyarországi és szlovákiai kutatók közös munkájaként. A 17—18. századi kezdetektől sok erre vonatkozó iratanyag található központi levéltárakban, megyei és országos összeírásokban, egyházi gyűjteményekben, helyi egyházi irattárakban. Magam az igen jelentős oroszlányi evangélikus 19
