Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Konreich Ferenc (Esztergom): A Hell József Károly Szakközépiskola története 1950-től napjainkig

Az 1953-as év a technikum életében több újabb változást hozott. Április 1jén ismét igazgatóváltás történt az iskolánál, dr. Kisbán László középiskolai tanár kapott megbízást a technikum vezetésére. Júniusban létrejött a NIM (Nehézipari Minisztérium), s ezzel ismét új gazdája lett az intézménynek. A szeptemberi tanévkezdéskor már 3 párhuzamos első osztály indult, így az iskola 9 osztályának összlétszáma 256 főre, a diákotthonban lakók száma 157 főre gyarapodott. A jelentősen megnövekedett tanulói létszám miatt három osztály számára a Bottyán Kollégium délelőttönként szabad tanulószobáiban folyt a tanítás. Októberben a diákotthon a Béke térről a Kiss János utca 1. sz. alá (a "kerek templom" mögötti épületbe) költözött, amelyet a bentlakó diákok "Beppó laktanyá"-nak kereszteltek el. Igazgatásával Ballá Kálmánt bízták meg. Ez a diákotthon 9 éven át (1962-ig, az új kollégium átadásáig) szolgált a kollégisták lakóhelyéül. Az 1953/54-es tanév elején már 14 nevelő és 3 műhelyoktató alkotta a tanári kart. Ebben a tanévben javasolta az iskola igazgatója a NIM-nek, hogy a tanárok rossz lakáshelyzetének megoldására — s ezzel a tanári kar stabilizálására — építsenek szolgálati lakásokat a leendő új iskola területén. (Ez meg is valósult a későbbiek során). Az 1953/54-es tanévtől kezdődően vált általánossá, több évig tartó szokássá, hogy minden I. osztályos tanuló kapott térítésmentes méretre készült bányász díszegyenruhát, egyensapkát és az anyagilag rászorultak köpenyt is. Az egyenruhát csak kimenők alkalmával, ünnepségeken, felvonulásokon, közös rendezvényeken hordhatták a tanulók. Nevelőhatása és vonzereje nagy volt az akkori ifjúság körében. (Az iskola jelenleg is rendelkezik a Dorogi Szénbányáktól a 80-as években ajándékba kapott bányász egyenruhákkal, melyeket a volt bányagépész tanulók ünnepélyes alkalmakkor büszkén viseltek). 1954-ben került sor az első érettségi-képesítő vizsgára az iskola történetében, amelyen 39 tanuló vett részt, de közülük csak 27-en kapták meg azonnal a bányagépész technikusi oklevelet. A végzett technikusoknak sem ekkor, sem a későbbi évek során még sokáig elhelyezkedési gondjaik nem voltak; munkájukkal, beosztásukkal többségükben elégedett, szakmai és emberi szempontból egyaránt elismert emberekké váltak. Az 1954/55-ös tanév már az Esztergom-Kenyérmezőn (mai néven Esztergom-Kertvárosban) felépült új iskolában indult meg 10 osztállyal, összesen 312 tanulóval. Az új iskola ideális körülményeket biztosított a tanítás-tanulás számára, viszont az utazás — az akkori kedvezőtlen közlekedési viszonyok miatt — sok időveszteséget és fáradtságot jelentett a tanulóknak. Ennek ellenére a példásan megszervezett iskolai és kollégiumi munka mellett jutott idő arra is, hogy a tanulók rendszeresen színház és mozilátogatásokon, közeli és távolabbi kirándulásokon, üzemlátogatásokon és különböző kulturális megmozdulásokon vegyenek részt. Az 1955/56-os tanév fontos eseménnyel kezdődött: megtörtént a tanműhely teljes birtokbavétele, s ezzel megteremtődtek az iskolai keretek között megvalósítható szakmai-gyakorlati képzés alapvető feltételei. A műhely ekkori fel215