Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai
A középkorban azokon a nagyobb mezőgazdasági-paraszti településeken, amelyek templommal, plébániával, plébánossal rendelkeztek, plébániai iskolák létesültek. A történelmi Esztergom vármegye és Komárom vármegye területén feltűnően sok volt a középkori, sőt Árpád-kori alapítású népes plébánia. Ezért joggal feltételezhető, hogy a középkorban számos plébániai iskola működött e két vármegye területén. Számos ilyen települést lehetne felsorolni, de csupán Guta, Bajót, Párkány, Szőgyén, Pilismarót nevét említjük példaként. E területen — a királyi-érseki székhelyen kívül — egy kiemelkedő jelentőségű városi úton fejlődő település volt: Komárom. Ez nem azonos a mai magyarországi Komárommal; Trianonig a mai Szlovákia területén lévő szemközti tekintélyes város viselte ezt a nevet; a 19. században egyes iratokban Rév-Komáromnak is nevezték. Tanulmányunkban a Trianon előtti időszakról szólva Komáflom említése mindig erre a történelmi Komáromra vonatkozik.) Joggal feltételezhetjük, hogy — ahogyan ez bizonyítható számos korabeli hasonló városunkról —- Komáromban is a 14—16. században városi plébániai iskola működött, a falusi plébániai iskoláknál bővebb, a városi lakosság igényeit is figyelembe vevő tananyaggal, "főhivatású" vezetővel. S ezen a területen volt a kora-középkori Magyarország egyik királyi fővárosa: Esztergom, egyben a magyar katolikus egyház legfőbb vezetőjének, az esztergomi érseknek is a székhelye. Itt, a hazai egyházszervezés központjában már a kezdet kezdetén káptalani iskolának kellett lennie. Ezt joggal feltételezhetjük, bár az erre utaló első jelek csak az 1020-as évek végéről maradtak ránk. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a másik királyi székhelyen, Székesfehérváron (amely nem volt érseki vagy püspöki székhely) az 1020-as években "scholae sollemnes" vagyis "nagyfényű", "híres" iskola volt: tehát ilyennek Esztergomban is kellett lennie. S a frissen kinevezett csanádi püspök, Gellért egyik legelső teendője az volt, hogy püspöki székhelyén, Marosvárott megszerveztesse a káptalani iskolát Valter magiszterrel — még inkább fontos és sürgős feladat lehetett ez a magyar egyház első főpapjának székhelyén. Aligha lehetett volna "működőképes" az érseki székesegyház iskolások nélkül; másrészt a nagy össztársadalmi feladat, a térítés véghezvitele sem történhetett volna meg e régióban a tíz falu közös templomába küldendő papok kellő kiképzése nélkül. Joggal állíthatjuk, hogy az ezredforduló utáni első két évtizedben már működött az esztergomi káptalani iskola, amely azután megszakítás nélkül folytatta oktató-nevelő munkáját, egészen a Mohácsot követő évtizedig, az 1530-as évek végéig. De még egy jelentős magyar neveléstörténeti esemény színhelye volt a Szent István-kori Esztergom: a királyi vár falai között fogalmazták meg az első hazai pedagógiai traktátust, természetesen latinul "Libellus de institutione morum" vagyis "Erkölcstanító könyvecske" címmel. (Ezt az irodalomtörténet tévesen "Intelmek"-nek nevezi; megtévesztő az is, hogy belőle kizárólag egyetlen pontot idéznek: a magyarság szívesen befogadja az idegeneket). Ez az irat széles körű nevelési program a trónörökös, és általában a világi főrendű úri ifjak számára. Egy udvari klerikus készítette az 1010-es években, 13
