Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Bársony László (Tatabánya): Bányászati képzés Felsőgallán

Ennek megfelelően a bányaipari technikum két osztályt indított. Egyik osztályt vájártanuló-iskolát végzett tanulókból, a másik osztályt - kivételesen továbbra is az általános iskolából kikerülő tanulókból iskolázta be. A beiskolázott tanulók száma 193 volt nyolc osztályban. Az aknászképző technikum változatlanul továbbra is üzemi dolgozókból és vájártanuló-iskolából kikerült tanulókkal népesítette be az I. osztályt. Itt az összes tanulók száma 142 volt hat osztályban. Az 1957/58. tanév elején a nehézipari miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben 1957. október hó l-jével elrendelte az aknászképző technikum és a bányaipari technikum egy intézménnyé való összevonását "Pech Antal Bányaipari Technikum" név alatt. A beiskolázás ezentúl csak üzemi dolgozókból vagy vájáriskolát végzettekből történik. Közvetlenül az általános iskolából való beiskolázás megszűnt. Az általános iskolából beiskolázott II., III., és IV. osztályos tanulók még tovább tanulhatnak a bányaipari technikumban, mint kifutó osztályok. A beiratkozott tanulók száma az 1957/58. tanévben összesen 281 volt. Az osztályok száma 12. Mivel így az összevont intézményben a felvételit szakmunkásképesítéshez kötötték, jellegét és további működését az Aknászképző Technikum határozta meg, ezért 1960-ban az iskola új neve Pech Antal Bányaipari Aknászképző Technikum lett. Ettől kezdve három párhuzamos első osztály indult folyamatosan egészen 1970-ig és az iskola stabilan 12 osztállyal működött. Az ötvenes évek közepére a meghirdetett nehézipari törekvések egyenes következményeként a középfokú bányászati (bányamüveléstechnikus, aknász) szakemberképzés tömegessé vált. A tatabányai iskola mellett előbb Pécsett (1949-től), majd Miskolcon is (1954) beindult a Bányaipari Technikum, amelyek fokozatosan ugyancsak Bányaipari Aknászképző Technikummá alakultak. 1954től ebben a három iskolában nappali tagozaton évfolyamonként kb. 200 fő képzése folyt 7—8 osztályban. A 60-as években a kis, gazdaságtalannak ítélt bányák bezárása, a szénhidrogének előretörése előbb a felnőttoktatást gyérítette meg, majd a nappali tagozatos aknásztanulók száma is folyamatosan csökkent. 1969-ben Miskolcról Tatabányára költözött a végzős évfolyam (2 osztály) és ezzel ott befejeződött a nappali tagozatos képzés. 1970 júniusában az öt párhuzamos negyedik osztályban összesen 95-en szereztek aknász oklevelet, de a végzettségüknek megfelelő állást csak néhányan kaptak. Ugyanebben az évben szűnt meg az oktatás Pécsett is. Ezzel az aknászképzés utolsó mentsvára Tatabánya lett, de a beiskolázási létszámok tovább csökkentek. Az 1971/72-es tanévben már csak két párhuzamos első osztály volt indítható. A 70-es évek közepén nagy bányászati beruházások — elsősorban az Eocén program — indultak be, de az aknászképzés válsága tovább mélyült. 1974-ben egyetlen osztály indítására volt lehetőség, ahová mindössze 18-an iratkoztak be és közülük 1978-ban mindössze négyen végeztek. 105