Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Bársony László (Tatabánya): Bányászati képzés Felsőgallán

BÁNYÁSZATI KÉPZÉS FELSŐGALLÁN Bársony László (Tatabánya) Aki a bányászat mai hivatalos megítélését hallgatja aligha hiszi el, hogy a bányászat egyetemes történelmének tanulmányozása során joggal töltheti el büszkeség a magyar bányász-szíveket. Talán kevesen tudják, hogy Magyarországon található a világ legrégibb ismert festékbányája, a lovasi külfejtésben, és hogy a XIII-XIV. században Magyarország adta Európa nemesfém termelésének 5/6-át! Az ércek jövesztésére 1627-ben a magyarok alkalmazták először föld alatt a robbantást és számos, még ma is csodálatra méltó bányagép ötlete magyar fejekben fogalmazódott meg. A bányászati képzés kezdete 1735-ben a bécsi kamara utasítására Selmecbányán bányatiszt-képző iskolát hoztak létre, amelyet Mária Terézia rendeletére 1770. április 14-én akadémiai rangra emeltek. Ez volt a világ első bányászati akadémiája és innen nagy számban kerültek ki jól képzett neves bányamérnökök. Közülük is kiemelkedik Pech Antal (1822. VI. 14-1895.), akit az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1893-ban Selmecbányán tartott közgyűlésen azzal bíztak meg, hogy dolgozza ki a tervét egy bányafelvigyázók képzésére létrehozandó szakiskolának. A tervek elkészültek és Pech Antal halála után egy évvel, 1896-ban Pécsett megkezdte működését az Állami Szénbányász Iskola, amit az Aknászképző Technikum jogelődjének tekintünk. A képzés jellemzőbb állomásai Az Állami Szénbányász Iskolában a felvétel négy elemi iskolai végzettséghez, két év üzemi gyakorlathoz és a 17. életév betöltéséhez volt kötve. A tanulmányi idő 2 év volt. A lelkiismeretes előkészítésnek köszönhetően a képzési struktúrán 34 éven át nem kellett változtatni. Ezt a Szénbányászati Iskolát a 86 077/XV.-2930. sz. pénzügyminiszteri rendelet Bányászati és Mélyfúrási Szakiskolává szervezte át. Tanulmányi idejét két évről három évre emelte fel, és ugyanakkor az iskolába való felvételt közép-, vagy polgári iskola IV. osztályának elvégzéséhez, három évi bányaüzemi gyakorlathoz és a betöltött 18. életévhez kötötte. Ebben a szervezetben 1940. évig maradt meg az iskola, amikor a Iparügyi Miniszter a Közoktatási Miniszterrel egyetértésben ipari középiskolává szervezte át és a Pech Antal Bánya-, Kohó-, és Mélyfúróipari Középiskola nevet kapta. Székhelye Pécs volt. Igazgatójául: dr. Boda Antal bányamérnököt nevezték ki. Az újonnan átszervezett ipari középiskola bányászati és kohászati tagozatra oszlott. Mindkét tagozatnak négy osztálya volt és tanulmányi ideje négy évre terjedt. A mélyfúróipari tárgyakat a bányászati tagozaton mint rendkívüli tárgyakat tanították. A beiskolázás azon üzemi dolgozókból történt, akik 18. 100