Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sípos Katalin (Türr István Múzeum, Baja): A bajai Türr István Múzeum fényképgyűjteménye

részt a sikeresebb működés érdekében. Ezeknek a tanfolyamoknak, korszerűsítéseknek az emlékét több felvétel őrzi, közte az 1926-ban megrendezett győri tanfolyamét is. A közélettel foglalkozó fényképek leginkább a 20-as 30-as években készültek. Ebből az időszakból származnak a polgármesterekről, valamint a városházán dolgozó tisztviselőkről s a város iskoláinak tanerőiről készült felvételek. A helytörténeti vonatkozású képek tekintélyes része az 1944-ben múzeumunkba került, közel 300 üvegnegatívból álló, Bajza Lajos által a városról fényképezett sorozat. Az 1930-as 40-es években készült felvételek bemutatják a város jelentős műemlékeit, létesítményeit, sőt az akkor működő gyárakat s az ott folyó munkát. Szintén ebből a korszakból valók Nagy Andrásnak, a város építészmérnökének felvételei, melyek az általa tervezett vagy átalakított épületeket örökítik meg. Nagy András nemcsak jó minőségű felvételeket készített, hanem ezzel együtt fontos információkat is közöl az utókor számára a fotók hátoldalán. Érdekességként említem meg, hogy a fontos adatközlés mellett a humornak is teret engedett. Feljegyzése alapján tudhatjuk meg azt is, hogy a Vörös-hídon álló horgászó fiút mintázó szobor (3. kép) felavatása utáni napon a vidám szentjánosi gyerekek sütőtököt ragasztottak a szobor fenekére. A XX. század elején készült felvételek között találhatók - igaz a várost ábrázoló képek mellett kisebb számban szerepelnek - néprajzi vonatkozásúak és igen értékesek, melyeken a Baján és környékén élő népcsoportok (német, bunyevác, sokac) viseletének alakulása is nyomon követhető. A magyar múzeumok életében döntő fontosságú volt az 1950-es év. Ekkor központi irányítás alá kerültek, s egységesült a nyilvántartás rendszere is. A bajai múzeum esetében azért is kiemelkedő jelentőségű ez az év, mert ekkor kezdte meg munkáját Sólymos Ede néprajzkutató, az első szakképzett muzeológus, akinél gyűjtőútjain nélkülözhetetlen kellék volt a fényképezőgép. 35 éves múzeumi munkássága során közel 20 000 felvételt készített. A területünkön élő népcsoportok viseletein, szokásain, a várostörténeti szempontból fontos eseményeken kívül megyénkben, sőt határainkon túl is több száz felvételt készített. A bajai kisipar, a kismesterségek tárgyi emlékei mellett a munkafolyamat jellemző mozzanatait is megörökítette. A gyűjtemény egyik legértékesebb részét alkotják az általa kutatott, a dunai halászatot bemutató felvételek, melyeket működése kezdetétől egészen a nyolcvanas évekig fényképezett. Az 50-es évekkel kezdődő folyamatban, amely a fényképanyag ugrásszerű növekedését eredményezte, egy másik muzeológus is fontos szerepet játszik, Kőhegyi Mihály régész személyében. Ásatásain több ezer felvételt készített. Ma is igyekszünk a város képének változását megörökíteni. A kilencvenes évek elejétől a politikai események hatására több szobor, tábla tűnhetett volna el nyomtalanul, ha azt nem dokumentálják a fényképezőgép segítségével is. A gazdasági átalakulást követően számtalan kis bolt, vállalkozás rövid életű, s évek múltán csak a fénykép őrzi azt, hogy valaha, ha rövid ideig is, részei voltak a város életének. 96