Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Pető Ernő (Dobó István Múzeum, Eger): Régi egri képekről
fehér vályogépületeiig. Nagy számban találhatunk viseletekről, textíliákról, kerámiákról és egyéb népművészeti tárgyakról készült felvételeket. Általában kisebb számban szerepelnek a városi eseményekről, a mindennapokról tudósító fotók. Nagy számban találhatunk viszont protokollfotókat. (3.) Az intézmény tudatosan épített mítoszából és idegenforgalmából következően elég rendszeresen látogatták hivatalos állami vendégek, ezek emlékét őrzik a fotók és - főleg az éremgyűjteményben - egyéb reliktumok. Az utóbbi években a jelen pillanatának történeti-tudati felértékelődésével a mindennapok megörökítése fontosságának felismerésével, a felgyorsuló politikai-közéleti eseményeken túl is igyekszünk dokumentálni a város hétköznapi eseményeit, épületeit, szokásait. A fotóadattár összességében jól feldolgozott, témakör, címszó és keletkezési hely szerint mutatózott, kutatásra, illusztrálásra jól használható gyűjtemény. 2. Különböző gyűjteményekben a fő profiltól eltérően kiegészítésként lévő fotók A képzőművészeti, iparművészeti, irodalomtörténeti gyűjteményekben és a történeti adattárban található képek, üvegnegatívok tartoznak e körbe. Közös jellemzőjük, hogy egy nagyobb egység, többnyire hagyaték részeként kerültek a múzeumba. A képzőművészeti gyűjteményben található a múzeum művészileg legértékesebb fotóegyüttese a Képes György művészetét, munkásságát bemutató kollekció. A ma az Egyesült Államokban élő idős művész Eger városának adományozta munkáinak egy részét, mely Képes fotóművészi tevékenységének fontos műveit is tartalmazza. Képes György bár elsősorban festőként lett világhírű, de már pályakezdéséről foglalkoztatta a fotózásban rejlő kifejezési lehetőség. Moholy-Nagy mellett Berlinben ismerte meg az új médiumot. Már az 1930-as években sem a fotó látványkezelő naturalizmusa, hanem az új lehetőségeket nyújtó dimenziók izgatták. A képi struktúrák megújításának lehetőségei, a nézőpont a kompozíció és a plánok kérdései foglalkoztatták. A fotográfia anyagainak és technikájának vizsgálatakor különös figyelmet szentelt a fény és az árnyék szerepének, a fénnyel történő képalkotás gyakorlati és elméleti kérdéseinek. 1937-től, immár Amerikában, a chicagói Új Bauhaus fény- és szín tanszakának vezetőjeként fénykísérleteket folytatott a fotográfia és a fényérzékeny anyagok felhasználásával. A pigmentek nélküli fénnyel és fényszínekkel történő képalakítás lehetőségeit kutatta. Használta a kamera nélküli fényképezés, a fotogram technikáját. A világháborút követően a látás új dimenzióit térképezte fel a nikro- és makrofotók, az infra- és röntgenfotók segítségével. Azt a természetet mutatta be, mely a szemhez és nem a kamerához szól. Tevékenységével jelentős nemzetközi elismerést aratott, beírva nevét a világ fotótörténetébe. (4.) Az irodalomtörténeti gyűjtemény része, sőt mintegy gerince Gárdonyi Géza hagyatéka. Az író nem készített felvételeket, de sajátos, paraszti szívóssággal igyekezett megszerezni és gyűjteni mindent, amelynek valamilyen kulturális értéket tulajdonított. így könyvtára, festmény- és szoborgyűjteménye mellett mintegy 100 db üvegnegatívot is felhalmozott. Ezek az üvegnegatívok fontos öltözködéstörténeti dokumentumok, a múlt század második felének női divatváltozásait mutatják be. Divatlapokra emlékeztető pózokban, fiatal dámák 87
