Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Varga Éva (Somogy megyei Önkormányzat Igazgatósága, Kaposvár): A Somogy megyei Múzeum új- és legújabbkori történeti fotógyűjteménye

gyűjteménybe a Horthy kor somogyi ifjúsági mozgalmát (cserkészet, leventemozgalom) megörökítő kollekció, s vásárlás során somogy híres szülötteinek (pl. Nagyatádi Szabó István, Kónyi Manó, Kálmán Imre), valamint az első kaposvári fényképésznek, Langsfeld Mórnak a portréja. A muzeológus hadtörténet iránti vonzalmát sejtetik azok a nagyszámkú katonafelvételek, melyek az 1970-es évek elején kerülnek nyilvántartásba. A felvételek pályázati akciók, ajándékozás és tudatos gyűjtés eredményeként kerülnek be. Sajnos, töredékükről rendelkezünk csak információval. Kevés ideje maradt a muzeológusnak azzal foglalkozni, amire valójában egy regionális múzeum újkortörténésze hivatott. Rózsai távoztával a megyei múzeumban az újkortörténeti adatgyűjtés 1975 és 1977 között szüntelt. A gyűjteményt Marcaliba, a Munkásmozgalmi Múzeumba szállították. 1977-ben pedig újra a kaposvári múzeumba telepítik vissza. Ezekről az évekről az 1978-as múzeumi évkönyvben így számol be az akkori múzeumigazgató, Honfi István: „... A Marcaliban működő újkortörténész 1976ban kivált a múzeumi szervezetből, de bebizonyosodott az is, hogy Marcaliban nem lehet eredményesen megalapozni a megyei történeti muzeológiát. Ezért 1977ben visszatelepítettük a gyűjteményt Kaposvárra, s a Rippl-Rónai Múzeum újonnan kinevezett újkortörténészének gondjaira bíztuk..." (Ld. Somogyi Múzeumok Közleményei III. Kaposvár, 1978. 543. p.) Nem tett jót az anyagnak a költözés és a többszöri szakembercsere sem. Hiszen a távozók magukkal vitték mindazt a tudást is, ami az általuk begyűjtött anyagra vonatkozott. A 80-as évek Az elmúlt évtizedben folyamatosan javultak a személyi és tárgyi feltételek. Már lehetőség volt arra, hogy a „kötelező" évfordulós kiállítások megrendezése mellett nagyobb figyelmet szenteljünk a gyűjtemények feldolgozására. 1984-ben a volt vármegyeháza klasszicista épületébe költöztünk. Ezzel a munkafeltételek és a raktározási körülmények is kedvezőbbé váltak. A szakma „egymuzeológusos" ellátottságát időnként két-három muzeológus és ugyanennyi gyűjteménykezelő alkalmazása váltotta fel. 1984-ben újkortörténeti osztály szerveződött. A 80-as évek eleje az újrakezdés jegyében telik. „Rendet kell tenni" a gyűjteményben, folytatni a fotók esetében az anyag elkülönítését, a hagyományozott törzsanyagról információkat szerzni, hogy a szaknyilvántartást elkészíthessük. (Ez jónéhány esetben nem valósulhatott meg maradéktalanul.) Takács Éva, aki 1980ban veszi át a gyűjteményt, tisztában volt a fénykép forrásértékével. Vezetésével volt osztályunk arra törekedett, hogy a meglévő fotógyűjteményt kiegészítse. A fénykép nemcsak különleges forrásértéke miatt kerül jelentős mennyiségben a gyűjteménybe, hanem azért is, mivel az intézmény korlátozott anyagi forrásokat biztosított gyűjteménygyarapításra. Ezért az olcsón, sőt sok esetben ingyen, ajándékba kapott „tárgyak" megszerzésére volt csak igazán lehetőségünk. így jutottunk nagy számú archív fotóhoz és képeslaphoz. Az elmúlt évtized gyarapodásából csak a legfontosabbak megemlítésére szorítkozom. Tervszerűen folyt a kurrens városképi fotók készítése mellett a megye temetőinek fotózása. Hagyatéki anyaggal is kerültek be fotók. Közülük kiemel82