Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Varga Éva (Somogy megyei Önkormányzat Igazgatósága, Kaposvár): A Somogy megyei Múzeum új- és legújabbkori történeti fotógyűjteménye
A néprajzi gyűjtemény fényképkollekciója javarészt az itt dolgozó néprajzosok kutatási témájához igazodó felvételeket tartalmazza. A kezdet az 1920-as, 30-as évekre tehető, amikor is Gönczi Ferencnek, a Somogy Megyei Múzeum Egyesület vezetőjének felkérésére Gönyei Sándor, az Országos Néprajzi Múzeum munkatársa végigfotózta megyénket. Ez az akció Gönczi somogyi gyermekélettel kapcsolatos kutatásaihoz fűződött. Gönczi utóda, a költőként országosan is ismert Takáts Gyula a szőlészet, borászat tematikát fotózta. A 60-as évektől jelentősen Knézi Juditnak a somogy népi építkezéssel, a temetkezési szokásokkal, a babona- és hiedelemvilággal kapcsolatos gyűjtései, melyeket fényképekkel is dokumentált. A 70-es években egyetemisták szakmai gyakorlatok során karádi és Babócsa környéki gyűjtéseik felvételeit helyezik el a néprajzi fotógyűjteményben. Mindezek ismeretében egyértelmű, hogy szakmám, az újkortörténeti muzeológia érdeklődése a fénykép iránt tágabb és sokrétűbb, mint más muzeológiai szakágaké. Annál is inkább, mivel magának a fotózásnak a felfedezése is az újkorra (1839-40-re) esik. Számunkra nemcsak a fénykép tartalma izgalmas, hanem az is, hogy kik és mikor mit fényképeztek és milyen célból. Nem mellékes az sem, hogy ezt a tevékenységüket milyen technikai eszközök tették lehetővé, ezek az eszközök hogyan fejlődtek a dagerrotípia készítésétől napjaink korszerű technikájáig. Mindebből következik, hogy nem csupán a fotográfiákat gyűjtjük, hanem a fotózás technikai eszközeit is. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága újkortörténeti fotógyűjteménye hozzávetőleg 124 ezer fotót (51 318 db negatív és 72 740 db pozitív felvételt) számlál. Legkorábbi darabjai - bár néhány ferrotípiával is rendelkezünk - a múlt század második feléből valók. Ebben az időben vált ugyanis általánossá a fényképezésben gyökeres változást eredményező, s kiváltképp jóval olcsóbb un. nedves eljárás. Ez idő tájt (1863-ban) telepedett le Kaposváron Langsfeld Mór fényképészmester, kinek szakmabeli tudását, igényességét nem lehet az őt követő, későbbi fényképészekéhez hasonlítani. Az 1870-es évekre Langsfeld a Dunántúl egyik legjelesebb fotográfusa lett. (Erre a mostani, az „Érték a fotóban" címmel rendezett fotótárlatra küldött válogatásunk is részben az ő munkáit mutatja be.) Fényképgyűjteményünkben a művészfotók kivételével valamennyi fényképészeti műfaj - akár a portré, a csoportkép, a zsáner-, a város- és falukép, a riportfelvétel - megtalálható. (Ugyan bátran állíthatjuk, hogy a maga nemében egy Langsfeld-kvalitású fényképész is művészit alkotott.) Míg gyűjteményünk korban az 1860-as évektől napjainkig terjed, tematikája a Somogy történetére, az itt élt és élő emberek életére és környezetére vonatkozó felvételeket tartalmazza. Nemcsak a régi városképek, az egykori munkaeszközök és termelési eljárások rögzülnek az immár tömegesen gyártott fotózás révén. Megörökítődik a letűnt kor emberének gondolkodását, életmódját kifejező környezetkultúra, sőt, a társadalmi magatartásformák együttese is. Árulkodóak a beállítások is, a felvevő jól ismert pózokra ösztökélése. Vajon mit s hogyan tart felvételre érdemesnek a fényképész? Ez is igen sokat elárul a korábbi időszakok viselkedési és társadalmi presztizs-normatíváiról. 78
