Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Fűrészné Molnár Anikó (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Tata): Komárom-Esztergom megye neves fotográfusai – A Tatabányai Múzeum fotógyűjteménye
A század elején Komáromban létesített műtermek közül a legjelentősebbek közé tartozott az 1910-ben üzletet nyitó Wojtowicz Richárd, (13.) aki letelepedése után néhány éven belül a város legismertebb, legtöbb megrendelőt vonzó fényképésze lett. A két világháború közötti időszakban is a város vezető mestere maradt. Komárom jobb parti részében (a mai Komáromban) 1919. előtt nem működött fényképész kisiparos. Miután e városrész önálló várossá vált, a 20-as években itt is létrejöttek az első fényképészeti műtermek. A bal parti városban (Szlovákia) ugyanakkor a két világháború között csökkent a hivatásos fényképészek száma. Többnyire megrendelőik igényei szerint dolgoztak, de számos dokumentum értékű képet is készítettek a város fejlődéséről, jelentősebb politikai, társadalmi és kulturális eseményeiről. Az amatőr fényképezés a városban a 40-es évek elején mozgalommá szerveződött, amely egy megyei és egy országos jellegű művészi fényképkiállítás sikeres megrendezésére is képes volt. (14.) A XX. században Tata egyik legnevesebb, - 1907-től több mint 30 éven át az 1940-es évekig tevékenykedő - fotósa Dimény Olivér volt. Képei különböző tatai kiadványokban is megjelentek. Vele majdnem egyidőben tevékenykedett Kaksa Rajmund. 1914-től az 1940-es évekig készítette felvételeit a városról és lakóiról. (15.) Testvére, Kaksa Vilmos rövid ideig (az 1910-es évek végén, az 1920-as évek elején) Alsógallán dolgozott. (16.) Az 1930-as években 5 jelentős és hosszú ideig működő fényképésze volt a városnak. Közülük ketten: Futó Fábiánné sz. Bóna Jolán (aki Dimény Olivér tanítványa volt) és Szabó Zsigmond Tatán, Dimény Olivér, Kaksa Rajmund és (Dimény Olivér másik tanítványa) Vasass Tiborné sz. Dosztál Gizella ugyanabban az utcában dolgoztak Tóvároson. (17.) Futó Fábiánné 51 évig, Vasass Tiborné 54 évig fotózott. A hosszú évek alatt megszámlálhatatlan felvételt készítettek. A fényképezés minden területével foglalkoztak. A hivatásos fényképészek mellett Tatán is több amatőr munkássága követhető nyomon. Felvételeikkel kiegészítették a többiek anyagát, ezenkívül hasonló sikerrel szerepeltek kiállításokon és versenyeken is. Gróf Esterházy Ferencné - Tata utolsó birtokosa - szívesen és sokat fotózott. Egyik fő védnöke volt Tata első fotókiállításának, az 1938-ban megrendezett I. Nemzetközi művészi fényképkiállításnak. (18.) Dr. Révhelyi Elemér építészettörténettel foglalkozott és bár nem volt tatai, jelentős munkát végzett a város arculatának képeken való megőrzésében. Fellner Jakab életútját kutatva végigfotózta az általa épített épületeket. (19.) Esztergomhoz, Komáromhoz és Tatához viszonyítva a mai Tatabányát alkotó hajdani községekben csak viszonylag későn telepedett le hivatásos fényképész. Az itt élők addig feltehetően a közeli Tatára mentek át fényképészkedni. A helyi fényképészetre vonatkozó első bejegyzés az iparlajstromban 1907-ből származik, s arról tudósít, hogy Krakovszky (Krakowsky) András „fényképész és arczfestő" iparengedélyt váltott ki és műtermet létesített Bánhidán. Vele együtt dolgozott testvére Krakovszky Auguszta és felesége Krakovszky Andrásné is. A Krakovszky család Bánhidán kívül még Körmöcbányán és Herkulesfürdőn is tartott fenn 58
