Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Fűrészné Molnár Anikó (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Tata): Komárom-Esztergom megye neves fotográfusai – A Tatabányai Múzeum fotógyűjteménye
adott ki, amelynek bevételét az árvízkárosultak javára szánta. Az albumból 3 felvételt (6.) a kiállításra is kiválogattunk a Balassa Bálint Múzeum fotógyűjteményéből. Ugyancsak látható a kiállításon a székesegyházi kincstár műkincseiről készített felvételeiből kettő (7.), amelyet az esztergomi érsek rendelt tőle egy kiadvány számára. Közben az iparfejlesztés terén szerzett érdemeiért elnyerte az Arany Érdemkereszt kitüntetést. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon nagy kollekcióval szerepelt, egyike volt a kiállítás nagyérmével kitüntetetteknek, 59 éves korában, 1889-ben, váratlanul vetett véget munkásságának a halál. Komáromban az 1890-es évekig két család kezében volt a helyi fényképezés. (8.) A városban elsőként, a 60-as évek derekán, Mager Ármin fényképész nyitotta meg műtermét, majd a 60-as évek végén id. Wittmann Nándor. A Mager-családból még egy fényképész került ki, Mager Ottó. Id. Wittmann Nándor fia, ifj. Wittmann Nándor is külön műtermet nyitott, míg az apa műtermének vezetését később a család többi tagja; Wittmann Amália és Henriette vették át. Tatán a legelső fényképész, akinek nevével találkozhatunk Blobner (Plobner) József. (9.) Rajta kívül Tatának ezidőtájt igazán jelentős fotográfusa nem volt. Századunk elején megjelentek megyénkben is az un. „gyors-fényképészek", akik utcán, vásárokon fényképeztek és a felvétel után rövid idő múlva kész fényképet adtak a megrendelők kezébe (ferrotípia). A fényképezés technikájának fejlődése, a kisebb méretű, könyebben kezelhető, s olcsóbb fényképezőgépek megjelenése pedig a múlt század végén megyénkben is elősegítette az amatőr fényképezés elterjedését. Esztergomban Beszédes Sándor utódaként jelentkezett a századfordulón Klómann Ferdinánd. (10.) A város fotótörténetében azonban az 1910-es évek a kiemelkedő jelentőségűek, ugyanis 1915-ben érkezett a városba Kertész Andor a később fotográfusként világhírűvé vált André Kertész -, aki a 26. gyalogezred tisztjeként, kisebb-nagyobb megszakításokkal, mintegy 3 esztendőt töltött itt sebesülésből, betegségből lábadozva. Ez idő alatt készültek azok az esztergomi felvételek, melyeket ma is az életmű reprezentáns darabjaiként tartanak számon világszerte. Csaknem 70 év telt el utána, mire André Kertész ismét Esztergomba látogatott. Ez 1984-ben - halála előtt egy évvel - történt, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendége volt. (11.) A XX. század esztergomi fotótörténetének még egy kimagasló egyénisége volt; 1920-ban érkezett a városba szüleivel és öccsével Mártsa Alajos. 1933-ban önálló műhely létesítésével próbálkozott, de 1935-ben Afrikába utazott. Egy Tuniszban működő magyar fényképész segédje lett. A kint töltött esztendők életének fontos szakaszaivá váltak. Mártsa, édesanyja halálhírére, 1937-ben jött haza Afrikából. Műtermet nyitott. Alapvető célja a modern szemléletű portréfényképezés megvalósítása volt. Színes, sokoldalú egyénisége markáns tényezője volt Esztergom szellemi életének. Elindítója lett egy nagyigényű fotóamatőr mozgalomnak, 1979ben halt meg. (12.) Komárom legrégibb fotóműtermének tulajdonosa Wittmann Nándor, 71 éves korában, 1920-ban meghalt. Műtermében 1921-től Kaksa Géza fényképész folytatta az ipart. 57
