Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

Ünnepi megnyitó

ÜNNEPI MEGNYITÓ Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Konferencia! Ha az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez hasonlítjuk a fotózást, mint művészi kifejezési formát, akkor azokhoz képest - múlt századi megszületését tekintve - a fotó szinte gyermekkorát éli. Ugyanakkor mégis egy olyan művészeti ágról van szó, amely a szemünk előtt nőtt fel, erősödött meg, s kivívta esztétikai és etikai rangját, miközben egyre jelentősebb értékeket teremtett. Alig két éve csak, hogy a fotográfia megszületésének 150 éves évfordulóját ünnepeltük, s talán mondhatjuk, hogy az évforduló e művészeti ág nagykorúvá válásával is szembesített bennünket. Az elmúlt 10 egynéhány évben több alkalommal is szembesülhettünk e ténnyel; az 198l-es nagysikerű „Tény-kép" című kiállítástól, az Országos fotótárlatokon át - az elsőre éppen itt Tatán került sor 1985-ben - a Magyar Fotográfiai Múzeum megnyitásáig. A fotó ma már nemcsak a hírlapok, folyóiratok illusztrációs eszköze, a kiállítótermekben látható művészi alkotás, hanem mindinkább múzeumi tárgy is lett; miközben mindennapjaink részévé is vált (a családi fotótól, az utazási képeken át az egyéb hobby-fotózásig). Nem véletlenül nevezik a fotót századunk népművészetének. Ez a mindennapjainkban való felhasználás indokolja' is ezt a rangot. - Szűkebb környezetünk, Komárom-Esztergom megye fényképezőművészei is sokat tettek azért, hogy a magyar fotográfia rangja megteremtődjön. Bizonyára nem véletlen, hogy a hetvenes években éppen Esztergom vált a fotóművészet egyik hazai központjává, hiszen a városnak komoly hagyományai voltak a fotográfia terén. Néhány nevet érdemes megemlítenünk az egykor itt működött fotográfusok közül. - Beszédes Sándor a múlt század 60-as éveiben működött Esztergomban, s jelentős anyagát őrzi a Balassa Múzeum. De utalhatunk André Kertész ma már klasszikus értékű esztergomi fotóira a század tizes éveiből. Vagy éppen Mártsa Alajos művészportréira (Tersánszky, Babits), melyek mára a magyar fotóművészet becses értékeivé váltak. És akkor még nem említettük a többi kismestert: Kádast, Brodszkyt, Rónát. Ez utóbbinak egyébként mintegy 20 000 db-os üvegnegatívon lévő anyagát szintén a Balassa Múzeum őrzi. 5