Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Kovács Id (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest)

ligeti gyorsfénykép: lefűrészelt faágakból összeácsolt padon keresztbe vetett lábakkal ül az író, ölében divatos, széleskarimájú világos kalap. A pad mögött jól látszik a festett textil háttér. Az Endrődi Sándorról és két gyermekéről felvett ligeti fénykép hasonló környezetben készült, szerencsésen máig megmaradt igen szép, díszes, keskeny papírkerete is. A keretbe foglalt ferrotypiát ugyanebből a papírból készült puha lap fedi. A papírkeret verzóján a fotós reklámja olvasható: „Horváth Zs. első amerikai gyorsfényképészetéből Margit szigeten és a Város erdőben. Alapíttatott 1873-ban." A gyűjteményben lévő harmadik ferrotypia Holies Jenőről (Móriczné Holies Janka rokonáról) készült, a másik négy számunkra ismeretlen személyeket ábrázol. A gyűjtemény 1 db platinotypiáján Veigelsberg Leó, Ignotus édesapja látható. A kabinetméretű kép Koller utódai felvétele az 1890-es évekből. Összesen további 43 db Koller Károlytól ill. a Koller és Borsos cégtől származó fotóval rendelkezünk, túlnyomórészt Hatvány Lajost és családjának tagjait ábrázolják, látványos műtermi felvételek. A nagyobb műtermek közül meg kell említenünk Elligner Ede műhelyét: 44 db fotójuk között megtaláljuk Jókai, Deák, Kossuth, Trefort Ágoston portréját. A Strelisky cég majdnem fél évszázados fennállása alatt végigfényképézhette kora fél író és művész társadalmát, gyűjteményünk csaknem száz képüket tartja nyilván. Erdélyi Mór, Kozmata Ferenc, Klösz György műhelyei összesen mintegy 130 felvétellel gazdagították archívumunkat. Kiemelném Erdélyi Mór fényképeit az 1900-as párizsi világkiállításról, valamint Klösz György 1876-ban felvett portréját a fentebb már említett Kertbeny Károlyról. Székely Aladár hagyatéka 1977-ben került az Irodalmi Múzeum fotótárába. A nagyközönség által is jól ismert képek (Ady, Babits, Móricz, Hatvány, stb.) eredeti üvegnegatívjai mellett több tucat nemes eljárással készült fényképet találtunk a hagyatéki anyagban. A mintegy 1200 felvételt tartalmazó Székelyhagyaték kb. negyedrészét részben az ismert, részben eddig ismeretlen fotók üvegnegatívjai teszik ki, sok közülük az ábrázolt személyek vonatkozásában máig is azonosítatlan. Közlésre érdemes volna egy sereg művészportré, valamint a Habsburg hercegi család portrésorozata. Többszáz, fotóeljárással sokszorosított Ady-képeslap is van az anyagban, valamint a 20-as években a negatívokról utólagosan nagyított, és Székely segédje, Gisser Gyula által ceruzával aláírt„kvázi" Székely Aladár: Ady-fotók. Unikálisak azonban Székely Aladár egyes művészi felvételeinek negatívjai, valamint ezek nagyításai, kísérleti kópiái. Sajnos, a művészi, nemes eljárással készített pozitívok csaknem fele restaurálásra szorul, papírjuk penészes, gombás. Az elsősorban realista író-, és művészportréiról ismert Székely Aladár művészi felvételeit: zsánerképeit, csendéleteit, aktjait, város- és tájképeit a kor divatos festői stílusának jegyében különféle un. nemes eljárásokkal készítette. Hagyatékában összesen mintegy 30 db brómolajnyomást, pigmentnyomatot, olajnyomást, guminyomást, matt albumin technikával készült képet, brómezüst felvételt tartunk nyilván, s a szín- és árnyalat-variánsokat még számba sem vettük. 1910-től az 1920-as évek végéig Székely Aladár rendszeresen szerepel hazai és külföldi kiállításokon, 1910-ben Budán c. pigmentnyomatával díjat nyer a Budapesti Nemzetközi Fényképkiállításon. Gyakran szerepelnek tárlatokon az alábbi, különféle nemes eljárásokkal előállított, fotótárunkban őrzött képei: Anya 29