Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - dr. Kápolnás Mária (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd): Néhány gondolat a Wosinsky Mór Múzeum fényképgyűjteményéről
Fotótechnikai szempontból vizsgálva gyűjteményünket, több különlegességet őrzünk. Elsőként említendő egy 1850 körüli, háromtagú családot ábrázoló színezett daggerotípia. Sajnos sem a készítője, sem az ábrázolt személyek neve nem ismeretes, annyi valószínűsíthető csupán, hogy közük lehet a Garay családhoz. 14,5x19,5 cm-es méretű talbotípiánkon egy hölgy és három gyerek, egy másikon, mely kissé színezett, idős hölgy látható. Igen értékesnek tartjuk üvegnegatívról, de sópapírra készített három darabos családi sorozatunkat, melyet olyannyira kifestettek, hogy a laikus szemlélő nem is nézné fotográfiának, őrzünk három darab panotípiát, egy kisméretű kromotípia viaszolt papír részét, s nemrégiben bukkant fel a képzőművészeti gyűjteményben egy 45x55 cm-es Koller által szignált kromotípia. Ferrotípiáink száma nyolc, van egy porcelánfotónk, két tubákos szelencénk Ferenc József fényképével, s legújabb szerzeményünk egy fém cigarettás doboz, tetején családi fotóval. Legkorábbi albumin képeink 1850 körüliek, de tömegesen az 1860-as évekből őrzünk vizitkártyákat, köztük Veress Ferenctől és Disderi párizsi műterméből. Tolna megyében az első állandó fényképész műtermek csak a múlt század utolsó évtizedétől tudtak fennmaradni. Ezért sajnos alig akad korábbi város- vagy településfotónk. Mindössze Bonyhádról van két felvételünk 1892-ből. A községek régebbi arculatát csak a 20. század eleji képeslapokról ismerhetjük meg. A műtermek megjelenése után már nemcsak a főúri osztály tagjairól őrzünk felvételeket, hanem a városi polgári tisztviselői és módosabb paraszti rétegekről is. Az elsőként megtelepedő Adler Lajos 1877-1896 között Bonyhádon, Harkányban és Szekszárdon működött hosszabb-rövidebb ideig. Wólsek Károly reklámja szerint Bécsben és Szekszárdon tartott fenn műtermet. Sem az ő, sem Rovácsek Pál bátaszéki rajztanár és Roth JÁnos tolnai fényképész századfordulós felvételei sem tartoznak a legjobbak közé, de helytörténeti szempontból igen fontosak. Sokkal jelentősebbnek tekinthetjük Futter Gyula 1895-1904 közötti szekszárdi működését, Szigeti 1898-1904, és Kiss Jenő 1908-1910 között készült felvételei, melyek technikailag is igen kiválóak. Tolna megye és főként a szekszárdi emberek megörökítése szempontjából kiemelkedő jelentőségű a Borgula család tevékenysége. 1910 nyarán Borgula Ede nyitott műtermet a Kossuth (ma Széchenyi) utcában. Korai halála után édesanyja, majd testvéröccse folytatta a fényképezést. Már a két világháború között autóval járták a vidéket, helyben készítettek családi képeket, esküvői felvételeket, megörökítettek felvonulásokat, ünnepségeket, színjátszó előadásokat. A moziban üvegdiákra készült reklámjukat vetítették. Az ipart ma Borgula Emil folytatja, aki maga is elég idős már. Sajnos 1972-ben a régi, tetővilágításos műtermet lebontották az ipari iskola bővítése miatt, s akkor az ott felhalmozódott nagy mennyiségű üvegnegatívot, sok-sok fényképet és fölöslegesnek ítélt tárgyat a szemétre hajítottak, felbecsülhetetlen kárt okozva. Negatív gyűjteményünk közel 8000 darabból áll. A selyemtenyésztésről szóló üvegdia-sorozatunkat már említettük. Több mint ezer darab fekete-fehér üvegdiánk van, melyet a két világháború között iskolai szemléltetésre használtak: építészeti alkotások, festmények, szobrok, múzeumi gyűjtemények másolata csaknem egész Európából. 176
