Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 28. Korreferátumok - Kapillerné Megyeri Anna (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg): Fotógyűjtemények a zalai múzeumokban

műveik illusztrálásaként készítették. Megyénkben csa a legrégibb múltra visszatekintő múzeum őrizheti ilyen kutatók a század elején, vagy régebben készített felvételeit. Bizonyára e jeles férfiak tevékenysége - dr. Lovassy Sándoré, dr. Csák Árpádé és Sági Jánosé - járult hozzá ahhoz, hogy a millenniumi nagy felbuzdulás idején az ország több városában is felmerült múzeumalapítási gondolat nem enyészett el. Nekik köszönhető az, hogy a Balatoni Múzeum Egyesület munkájának eredményeként 1898-ban létrejött a Balatoni Múzeum, nekik, akik polgári foglalkozásuk mellett a természettudományi, régészeti és néprajzi gyűjtőmunkára áldozták minden szabadidejüket. (3.) Csák Árpád ásatásokat megörökítő fotói mellett felbecsülhetetlen értékű Sági János mintegy 470 üvegnegatívból és 70 pozitív képből álló hagyatéka, s óriási szerencse, hogy nem pusztult el a II. világháború idején, amikor a múzeum anyagát menekítő vasúti kocsikat bombatalálat érte. Sági János (1874-1945) a keszthelyi járásbíróság tisztviselője volt, munkája mellett cikkeket írt a Keszthelyi Hírlapba, útikalauzokat és néprajzi cikkeket jelentetett meg. 1902-1910 között vezette a múzeum néprajzi osztályát. Részt vállalt a Malonyai Dezső által szerkesztett „A magyar nép művészete" című sorozat 2. és 3. kötetének megírásából, s ott jelentette meg e felvételek nagy részét s az általa gyűjtött tárgyak fotóit. A fényképező kutatók közül többek között Csalog József, Bálványossy László, Darnay Béla, Lóczy Lajos, Lendl Adolf és Dornyai Béla nevét olvashatjuk a leltárkönyv rubrikáiban. A két másik város múzeumában nem találkozhatunk ilyen ragyogó névsorral, ugyanis ott a múzeumokban folyó kutatómunka jóval később indulhatott meg. Nagykanizsán 1912-ben határozták el, hogy múzeumot hoznak létre. A város államsegélyt is kapott erre a célra, a polgármester Halis István városi tanácsost bízta meg az intézmény vezetésével 1913-ban, a városházán, majd 1919-ben a város nagy múltú gimnáziumának új épületében kapott két szobát. Halis 1925-ig vezette az intézményt, majd utódai 1948-ig a gimnázium tanárai voltak, gyarapodása jórészt a közönség adakozásától függött. Tárgyi gyűjteménye a gimnázium régiségtárából, a diákok által összegyűjtött, jórészt népművészeti anyagból, valamint a város egyik jelentős polgára, Grünhut Alfréd által adományozott metszetekből és numizmatikai gyűjteményből állt. A

II. világháborúban a gimnázium katonai kórház lett, a múzeum anyagának nagy része elpusztult. Ezt követően a városban 1949-ben kezdte meg működését Szentmihályi Imre néprajzos, majd egy év múlva Kerecsényi Edit néprajzost bízták meg az intézmény vezetésével. Fényképek gyűjtéséről csak ez időtől beszélhetünk. Kerecsényi Edit, mint a város egyik tiszteletre méltó polgárcsaládjának gyermeke hatalmas energiával kezdett gyűjtőmunkához, s nemcsak a paraszti életforma tárgyait, hanem ismerve Kanizsa lakóit, a városi polgárság emlékeit is jó érzékkel gyűjtötte össze. A múzeum történetéről írott tanulmány szerint Nagykanizsán 1955-ben 585 fotó, 1961-ben már 2987 fotó található a leltárkönyvben, ám a fényképtárat ismertető részletes elemzésben szó sincs régi fotók gyűjtéséről. (4.) Zalaegerszegen a kezdeti időszakban még kedvezőtlenebbül alakult a múzeum sorsa. Bár Borbély György (1860-1930), az Erdélyből Zalaegerszegre került 165