Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 28. Korreferátumok - Dr. Knézy Judit (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest): Adattárunk fotóarchívumgyűjteményének ismertetése

vezetése annyira kiállítás és oktatáscentrikus volt, hogy a kiállításokból kikerült vagy oda be sem jutott anyagokat főképp különböző egyetemeknek, fő- és szakiskoláknak átadta, de adott át más, a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó intézményeknek, de múzeumoknak is. (9.) Még az 1950-es években is volt egy ilyen provizórikus leltárkönyv fényképeknek, szobroknak és festményeknek, grafikáknak, kiállítási installációknak, ahol különféle ajándékozások tényét jelezték. (10.) A legtöbb átadás 1930-44 között történt tárgyakból, makettekből, modellekből, mulázsokból, de fényképekből is. A kiállításokon kívül az agrártörténeti teremben és a könyvtárban is őriztek fényképeket, utóbbi helyen főképp albumokat. A múzeum saját fényképlaboratóriumot 1927-ben alakított ki. Ennek dr. Toborffy Géza volt a felelőse. (11.) Hogy mit fényképeztek, nem szerepelt a leltárkönyvben, negatív-anyaguk ezidáig nem került elő. Valószínű a kiállításokat örökítették meg, s azokhoz készítettek felvételeket. 1945 után a háborús károk felmérését végezték, de ez nagyon felületes lehetett. 1950 körül kezdték el leltározni a tárgyakat és külön volt a képek, fényképek, kiállítási installációk bevételére a korábban említett elég részletes leltár (általános leltárkönyv 18 rovatos, amelyet provizórikusan használtak 1951-59 között, mivel elég sok selejtezés és ajándékozás történt belőle). 1959-től vezettek egy közös adattári leltárkönyvet 1964 végéig nagyjából főképp az új beszerzésekre. 1965ben választották szét a különböző gyűjteményekből a tárgyi és adattári anyagokat, (de a fényképek egy része a tárgyi gyűjteményekben maradt) és külön adattárat alapítottak. Az adattárba összeválogatott együttest részben műfajok, részben témák, részben anyagok alapján csoportosították (pl. személyi anyag, múzeumdokumentáció, törzskönyvek, térképek, aprónyomtatványok, diagyűjtemény, fotóarchívum és külön a negatívval rendelkező fényképgyűjtemény stb.). Minden adattári gyűjtemény külön leltárkönyvbe került és kapott egy római számot, amely a leltári számba beletartozott. (12.) Sajnos a leltárkönyvekben visszalépés történt, mert részletes fénykép-, irat-, térképleltárkönyv helyett egyszerű bevételi naplókat használtak egységesen egészen az 1983-84-es évekig, amikortól részletes leltárkönyveket vettünk használatba - részben olyanokat, amelyeket a munkatársak terveztek, részben a másutt bevált fényképleltárkönyvet. (13.) Amint más múzeumokban is, az 1965 előtt bekerült anyagok „régi múzeumi anyag" (RMA) néven szerepeltek a leltárkönyvben és csak az elmúlt néhány évben kezdtük egyes gyűjteményekben megfejteni ezt a kódot a régi leltárkönyvek és múzeumi iratok alapján. Az tudható meg eseteként mikor, kitől, kinek a munkájaként, mennyiért juthatott a múzeum tulajdonába. A fényképarchívumnál egyidejűleg elkezdtem a nevezetes magyar fényképészek munkáit figyelembe venni, és most készül Erdélyi Mór egyik sorozatáról egy tanulmányom. (14.) A Fotóarchívumban megőrzött legértékesebb anyagok nagyobb többségükben kezdettől az első világháború idejéig érkeztek, ekkor volt a legtöbb ajándékozás, vétel. A két világháború között is voltak kisebb beszerzések. (15.) Az 1950-es évektől kezdték a készülő kiállítások szempontjából vizsgálni, felhasználni, lereprózni a meglévő fényképeket és ekkortól a múzeumnak ismét volt fényképlaboratóriuma. (16.) A munkatársak vidékre is jártak és készültek, ha nem is 151