Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - dr. Dienes Istvánné (Közlekedési Múzeum, Budapest): A Közlekedési Múzeum képtára
A KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM KÉPTÁRA dr. Dienes Istvánné (Közlekedési Múzeum, Budapest) A Közlekedési Múzeum az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításának köszönheti létrejöttét, s épülete - noha a többszöri átépítés után már nem is emlékeztet rá - máig is az akkori Közlekedési Csarnok alapjain áll. A lelkes szervezők az egy nyárra szánt bemutatóra olyan hatalmas anyagot gyűjtöttek össze, hogy azt érdemes volt végleg együtt tartani és állandó múzeummá átalakítani, már csak a hatalmas érdeklődés miatt is, hiszen a millenniumi kiállítás egyik leglátogatottabb együttese volt az akkor tornyos-kupolás épületben. Ez a siker teljesen érthető, hiszen a közlekedés fejlődése terén igazán volt mit a közönség elé tárni: a múlt század nagy találmánya, a vasút az utolsó negyedszázadban épült ki Magyarországon, a század végére már 17 000 km vasúti pálya hálózta be a Kárpátmedencét - csak a millennium esztendejében, egy év alatt 953 km vasút épült meg. Hazánk ekkor már a járműgyártásban Európa legfejlettebb országaival vetélkedett, a MÁV gépgyárában a kiváló mérnökök önálló mozdonyszerkezetekkel hívták fel magukra a külföld figyelmét is. A vasútépítésekkel együtt járt a hidak, alagutak, völgyáthidaló viaduktok, állomásépületek, műhelyek sokaságának építése, biztosító berendezések létesítése is. Budapesten egyetlen évtized alatt három híd épült meg a Dunán: 1896-ban a Ferenc József-híd és az újpesti vasúti híd, 1903-ban az Erzsébet-híd, s negyedikként - már csak ráadásul - 1900-ban a Margit-híd bevezető szakasza a Margit-szigethez. Hidacska épült a millenniumi kiállításra a városligeti tó fölé is, s 1896-ban megnyílt a Gizella-tértől a ligetig az európai földrész legelső földalatti vasútja. A világvárossá növekedő Budapest utcáin a lóvasúti kocsikat villamosok váltották fel, a mellékutcákban is természetessé vált a pormentes, kövezett útburkolat, amelyen már az új világcsoda: a benzinmotoros kocsi is megjelent a századforduló előtt. Ekkorra, a 19. század végére már az is jól érzékelhetővé vált, hogy a haladás, a fejlődés a múlt emlékeinek eltűnésével, pusztulásával jár, s tudatosan össze kell gyűjteni mindazt, amit abból meg akarunk őrizni. Múzeumunk alapító igazgatója, Banovits Kajetán - maga is kiváló mérnök és feltaláló - az 1899. évi múzeumavatás alkalmából kiadott „Emlékirat"-ában ezt így fogalmazta meg: „Ezen haladás következménye az volt, hogy a tökéletlenebb építkezések és berendezések lassankint eltünedeztek s közel állt azon veszély, hogy a közismeretek nagy hátrányára a használaton kívül helyezett építkezések és berendezéseknek, valamint a vasutak egész fejlődésének még emlékezete is el fog tűnni; s a jövő kor sem ezen 115
