Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Cs. Sebestyén Kálmán (Nógrád megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Salgótarján): Képek a Nógrádi Történeti Múzeum fényképtárából

a technikai újdonságok iránti érdeklődése vezette el a fényképezéshez a századforduló környékén. Legelső felvétele, melyet a negatívokat tartalmazó doboz listáján ő maga jelölt meg, 1903-ban készült és „Mamuska a lócán" címet viseli. Lelkesedése a fényképezés iránt haláláig megmaradt. 1928 júniusában, utolsó naptári bejegyzései között is szerepelnek ilyen napi programok, mint „albumba képragasztás", vagy „Somoskőújfalun fényképezés". 25 éves tevékenysége alatt sokkal több képet készített, mint amennyi negatívja bekerült a gyűjteményünkbe. Az előbb említett listái alapján nemcsak azonosítani lehet a felvételeket, az azokon szereplő személyeket, hanem a témák bővülését is nyomon lehet követni. Az első időszak a közvetlen környezet, a család és szűk baráti kör fényképeése. A következő egy-két évben még mindig ebben a körben mozog, de már nemcsak otthon készít képeket, hanem Saigon, felesége szüleinek lakása környékén is. Ez azonban nem jelenti, hogy kilép az acélgyári zárt világból, amelyet harminc évvel később Szabó Zoltán is hasonló szemléletűnek ír le. A hirtelen városi méretűvé duzzadó falu egyes részei nehezen kapcsolódnak egymáshoz. Az acélgyáriak „élettere" a gyár környéki lakótelep és Salgó. A barátok is innen kerülnek ki, akikkel közösen lehet szórakozni és kirándulni. S a kirándulások újabb fényképezésre alkalmas témát adnak Gábler Vilmosnak. Nemcsak a környékbeliek, hanem a távolabbiak is. 1911-ben palóci szülőházáról készít felvételt. Közben születnek gyermekei. Az ő fejlődésük, játékaik, ünnepeik nyomonkövetése a megörökített bensőségesség mellett számunkra mással is szolgál. Láthatjuk a századeleji salgótarjáni középréteg lakását belülről. Ezek a felvételek - üvegnegatívok - az egyetlen támpontunk erre vonatkozólag. 1908-ban, 1912-ben és 1925-ben is föltűnnek a szobákat, lakásrészleteket ábrázoló képek, általában „csendélef'-ként, családtagok nélkül. Az 1920-as évek elejétől egyre többször lép ki a kertkapun, s az acélgyári kolónia részleteinek megörökítésére is vállalkozik. „Fényképfelvétel helyének kikeresése a Dolinkában, a sportpálya fölött" - olvashatjuk 1928-as naptárának egyik bejegyzését, vagy „Tiszti kaszinó, teniszpálya negatív felvétel", „Sportpálya kópiák brómpapírosra" stb. Az utolsó években bekapcsolódott a dr. Dornyay Béla által írt Salgótarján és a Kárancs-Medves-vidék részletes kalauza című könyv munkálataiba. Az útikalauzban szereplő fényképek egy részét Gábler Vilmos készítette. Erről tanúskodik több április-májusi feljegyzése, mint például április 13-án: „dr. Dornyaynak 8 gyárkép, 1 kép a templomról, 2 kép a Hurkapécskőről elküldve", de többször olvasható, hogy „a 600 éves tölgyfa lefotografálása", illetve „Dr. Dornyaynak geológiai rétegződés képe a református templomnál." A könyv azonban csak 1929-ben, halála után jelent meg. Az említett naptár tevékenységének-részletes nyomonkövetésével arról is számot ad, hogy Gábler nemcsak fényképezett, hanem a kép megszületésének teljes folyamatát végigjárta. Esti programjai között szerepelt az előhívás, nagyítás, reprodukció készítése. Általában havonta egyszer pedig beütemezett egy „általános rendezést (fotóberendezéseknél)". Gábler Vilmos amatőr fényképész volt. Olyan jó értelemben vett amatőr, aki a kedvtelésből űzött fényképezésen túl tisztában volt és gyakorolta is a gépe elkattintásától a papírkép elkészültéig tartó egész technikai folyamatot. 107