Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

— már annyiszor. Idelátszik a másik nagy umbriai mester, Szerafikus Szent Ferenc katedrálisa. Káprázatos királyi trónus — és koldustarisznya. A földöntúli dolgoknak ez a nagy meglátó] a szinte fizikailag vonzza az embert, — meg kell jelenni székesegyházában hódolatra. (Pesti Napló, 1927, jan. 16. 17. 1.) ÚJ PERSPEKTÍVÁK „Elismerem, de nem pártolom" — ez volt, hála isten, csak akadémikus álláspontja a kultuszminiszter úr egyik régi elődjének, midőn az összes művészi irányok jogosultságát reklamálták nála. És ma a miniszter azt mondja: felelős kultúrpolitikus, aki közpénzekkel sáfárkodik, saját egyoldalú ízlését nem követheti s nem vonhatja meg az állami támogatást semmilyen iránytól sem, ha azt annak követői tehetséggel képviselik. " Ez az általános, nyugati kultúrorientálódás ebben az okfejtésben — esemény. Úgy látszik, művelődésünk hányt-vetett hajója végre határozott irányítással a nagy horizontok révpartja felé tart — Berlin, Bécs, Zürich, Róma, Párizs — és szilárd talajra léphetünk. Szeretném e pillanatban vesékig fájó bajainkat elfeledni, ezer sebhelyünket eltitkolni, melyeken keresztül vérünk lassan csepeg-folydogál. A megpróbáltatások fekete nagy hete után egy ilyen kinyilatkozás, mint az Ige feltámadása, ünnepélyes harangzúgássá hatalmasodik. Fényt, napsugarat ígérnek, odasegítenek a nagy civilizációkhoz. Milyen jó, hogy itt már egyszer nemcsak politikáról van szó. Egy bűvös kézmozdulatra eltűnnek a baljóslatú arcok, melyek komor sötétségbe feketedtek és kártékony villámokat szórtak, ha előrenéző és haladó művészetről volt szó. A kultuszminiszteri expozéból egy világos, határozott, a messzi jövőbe tekintő, szervesen átgondolt kultúrpolitika struktúrája bontakozik kl A legnagyobb szükség volt már erre. A nagy nyugati műveltség perifériáján állunk, és arról van szó, hogy hova sorozzanak bennünket: Európához vagy a Balkánhoz? Magasabb, organikus kultúra nélkül nincs öntudatos nemzeti élet — csak néptömegek, melyeknek a politikai kormányzásban kimerül összes kapcsolatuk a fejlettebb szellemi élettel; mert ahol csak államférfiak és politikusok alkotják a társadalom szellemi elitjét, az a társadalom a kultúrának még igen alacsony fokát élheti. Kikerülhetetlen követelmény tehát a munkaközösség és munkatársi viszony intenzív felvétele a Nyugattal; a kimunkálandó problémáknál ott kell lennünk mint alkotóknak és birkózóknak. Erre, úgy látszik, ezután bővebb alkalom kínálkozik: ezek a Collegium Hungaricumok tudományunk és művészetünk külföldi követségei. Nekünk, akik tanulmányaink alatt a kontinensen nélkülöztük ezeket az intézményeket, renkívüli fontosságukban felbecsülhetetlenségük tisztán látszanak. Hogy ődöngtünk a nagy metropolisokban, szinte kávéházról kávéházra, mert nem tudtunk szervezetlen erőtlenségünkben koncentrálódni, hogy faji 84