Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

Micsoda zaklatott élet — és mégis milyen pompás együttes baráti köre: Bonnard, Vuillard, Maillol stb. És aztán jöttek a többiek, sokan magyarok. És jön viharokkal terhesen a legújabb kor. A Rose-Croix, Odilon Redon, impresszionizmus, a Fauves-ok. 1895. És közben, amennyire lehet, oltják a tüzet az esztéta tűzoltók — és 1937-ben a Petit Palais-ban az Ecole de Paris ragyogó kiállítása. Bevonul a történelembe és halhatatlanságba Matisse-szal, Despiau-val, a Picassókkal, Rónaiakkal, a „finánc"-cal, Kikivel és az őstehetségekkel, az élőkkel a múzeumokba, a holtakkal az elísiumi mezőkön az idők végtelenségébe. A Petit Palais-ban esteledik: „Messieurs, on ferme!" És a legtehetségesebb, legbátrabb és leggazdagabb művészi korszak lezáródik. Közben jöttek a sofőrök, jött a háború, jött a valutazárlat és bukdácsolás. Megint egy új világ. Művészeink pedig ősz szakállt eresztenek, szobrok és jubileumok zajlanak, a neoklasszicizmus keresett cikk lesz, az öngyújtó már fel van találva, tehát feltalálják újra a monumentalitást, mely prompt szállít megrendelésre, a Gellértet kivilágítják, a kerítéseket eltávolítják, a kolduskérdést megoldják, az öngyilkosokat kihalásszák — minden megváltozott és szép lett, és most már a kultuszkormány is kitárja védő és áldó karjait... csak nem a művészetek felé?... • Ismét elmúlott egy szép alkalom, és elmúlott egy szép nyár. (Pesti Napló, 1937. oki. 24. 31-32. 1.) MŰVÉSZET ÉS — MŰVÉSZET Nagyvárosok előnyős benyomásának lényeges kelléke a természet keretei között való szerencsés elhelyezkedés, a közterek kiképzése, a körutak, a monumentális architektúra és szobrászat. Ha Budapestről van szó, a természet jóvoltából nem panaszkodhatunk. Például egy séta a Duna-parton, a szigeten, nagy kirándulás a budai hegyek közé: páratlan élmény. A hidak környékén kigyúlnak a reflektorok és neoncsövek, s ebbe a pompás foglalatba illeszkedik bele a város, szépségével, mozgalmasságával és — hibáival. Mert tündérien elhelyezkedett városunk, amelyet divatban van ma csakis ragyogó felköszöntő formában emlegetni, itt-ott kisebb-nagyobb szeplőkkel és foltokkal tarkított. Városrendező politikánk nem volt szerves, de nem is lehetett. Tartományszékhelyként kezelt fővárosunk hihetetlen rövid idő alatt emelkedett ki provinciális kényszerhelyzetéből, és szökkent tömegével szinte egyik napról a másikra világvárosi nívóra. Most azonban elmulasztott problémák alakjában 181