Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

E nagy mesternek háborús képei, valamint a sienai freskók, Uccello képei és annyi számtalan idevonatkozó remekmű a képzelőerő alkotásai éppúgy, mint a későbbi századokban a pátosz nem egy csodálatos remekmű keletkezését inspirálta. Nálunk Madarász és Székely művészetére kell itt rámutatnunk. Eljön a mai nagy kor halhatatlanjainak ideje is: eposzi versek, márványok és képek ábrázolásai — a véresen elpihent katonák lelkei, melyek mint művészi alkotások az utódoknak átsugalmazzák a hitet és bizalmat a jövőben. Mit lehet a forradalomról és a kommunizmusról a művészettel kapcsolatban mondani? Hála isten, nem volt sok idejük. Láttunk feltolakodókat, kiket nem eléggé vagy nagyon is jól ismertünk, az elszánt kalandoroknak itt is szerepük volt, akárcsak a politikában. Kisebb károkon kívül tartott tovább a fejlődés felfüggesztése, megakadása. És ma, midőn még mindig lehetetlen a kultúrszerencsétlenségek nagyságát a maga egészében leltározni: nem lehet másról szó, mint a háború által megszakított művészet továbbfejlesztéséről E pillanatban ugyanis Magyarország anyagi és szellemi lehetőségei új megállapítást kívánnak. Az anyagiakban borzalmasan szenvedtünk, de azt merem állítani, hogy a szellemi Magyarország kultúregysége integer, dacára a politikai demarkációs vonalaknak és dacára, hogy Magyarország kétharmad része idegen kézre jutott. Az a szellemi rapport, mely a perifériákon velünk fennáll, keresi, követeli most is az egységet, mely egység nem szűnhetik meg oly gyorsan, mint a térképek átrajzolása. Civilizációnk ugyanis fölényesebb, mint szomszédainké. Önálló, független berendezkedés útján vagyunk — de egyszersmind teljesen magunkra utalva. Teendőink tehát egész fontosságukban, nagyszerűségükben előttünk állnak — és nem más, mint: a kapcsolat feltétlen felújítása a nyugati kultúrával, melynek annyit köszönhetünk, és a faji energiák teljes kiaknázása. Magyarország történelme, sajnos igen nagyrészt, a folytonos hadjáratokban találja meg tükörképét. Kultúrtradíciónk nem állandó, a gótika, a reneszánsz stb. idetévedt fénysugarai hajtják fakadásra a művészet néhány színdús virágát. Kupeczky, Mányoki nevei egyedülállók, nincs összefüggésük vagy nagyon csekély a későbbi korszakokkal. A XIX. század szellemi evolúciója azonban oly fényes volt, melyhez hasonlót történelmünk egyáltalán nem mutathat fel. Természetesen az a hajtóerő, melyre támaszkodtunk — nem volt teljesen nemzeti. Annyira átfogó volt mozgalmunk, hogy a nyugati kultúra majdnem összes tényezőit segítségül kellett hívnunk. Először a germán, majd a francia szellem érezteti befolyását a festészetben: München, Düsseldorf, Párizs. „Csak az idegen népek művészetével való érintkezés révén szerzi meg az ország azt a teljesen külön egyéni életet, amit nemzetinek neveznek" — mondja egy angol író. A nagy kultúrák hatalmas egységek, melyeknek elemeit a nemzetek alkotják, az egymással való összehasonlítás tanulságai végtelenül becsesek. A nap világít és melegít és mindenfelé ontja sugarait. A Don tövéből nem hoztunk szobrokat, galériákat, iskolákat, tudományos intézményeket: de látó szemeket és megértő készséget. Ám senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy a gót ízlés áttörte Magyarország határait és létrehozta a 51