Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

szellemi tapogató szervünknek, már az első küzdelmes menetben a közömbösség kivédhetetlen ökölcsapásait elszenvedni? A társadalom lett hűtlen a művészethez, vagy a művészet kapcsolódott H a müveit rétegek szellemi és érzelmi világából? A nagy öldöklés után — csudálatos módon — szinte lázas kapkodás mutatkozott a félben maradt szellemi élet után, mintha ismét magára eszmélt volna a haladás mint európai küldetés: míg egyszerre csak elkanyarodott, hogy súlyos sebeket kapjon az újabb és újabb megoldhatatlan, zűrzavaros politikai, közgazdasági és egyéb világnézeti feladatok tarpeji szikláján. Ezek a kérdések jórészt a napisajtót is lefoglalták, és minden egyéb problémát háttérbe szorítottak vagy elsöpörtek. Napról napra bizonyosabb, hogy a tét folyvást grandiózusabb, és ma már minden remény, szándék és tett alá van vetve egy majdnem hisztériagyanús morális és intellektuális értékelésnek. Minket itt leginkább a művészet érdekel. A század újraszületett művészete a szellemi forradalmasítás, vagy ha úgy tetszik: a reform élén járt. Harminc év alatt ez a szellemi élet oly hatalmas területet szántott fel és vetett be, mint eddig még soha. Nem járok talán messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a művészeteken kívül álló szakadatlan szellemi és lelki krízisek sorozata akadályozta meg művészetünket a teljes stílkialakulásban. Ám, bármi történt is, éppen nem csudálatos, hogy ezalatt újabban, mint egy párhuzamos áramlat, az alacsonyabb minőségű ízlés súlytalanságával, könnyen érthető, banális külsőségeivel be tudott furakodni a politikától és gazdasági válságtól meghajszolt rétegek lefokozott igényeibe, mely az egész vonalon — tehát nemcsak a festészetben — az eliparosítás szándékát mutatja. Ez semmi más, mint a nagyközönség és művészetek kényszeregyessége — az ízlés, a kultúra rovására. Elfogadható tehát az a feltevés, hogy nem a művészet távolodott el a kultúrált rétegektől. A kultúrigény szállt lejjebb, lett szerényebb, és ennek következtében a művelt rétegek figyelmét következetesen más, sokszor nem is szellemi mozgalmak kötik le állandóan, és ezek vannak érdeklődésük középpontjában. A színházat szívesen felcserélik a mozival, a kiállításokat, felolvasásokat a futballpályával, ahol prominens férfiakat tucatjával lehet megszámlálni egy-egy meccsen ; a producer a szerző konkurense; megjelent az adaptáló, az átköltő; a világhírű karmester mellett majdnem észrevétlen lett a zeneköltő; a gépzene, rádió óriási élvező tömege minden versenyen felül áll a koncert- és zenetermek felett; a modern művészeti nevelést a főiskolán felfüggesztették és beszüntették; a képeket nálunk régiségkereskedői ízléssel, ha stílusban egymást nem tűrik, egymás mellé akasztják a kiállításon, hogy összeszelídüljenek, és ezt az ízléshanyatlást már észre sem vesszük, annál kevésbé tiltakozunk ellene; ellenben hamisított képeket szívesen veszünk akár obskúrus ügynököktől is — de megbízhatót a kiállításokon nem; a külföldi cserevonatok, mint a kultúra kölcsönösen 172