Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

mészetesen itt leginkább a Párizsban élőkről van szó, például Foujita, Chagall, Marcoussis, Lurçat. A legújabb festészetre az olaszokon kívül még itt csak a németek, hollandusok reagáltak — és leghatározottabban talán a magyarok; ez teszi kiállításunkat egységessé. A franciák pedig tulajdonképpen a modern festészet klasszikussá — jobban mondva: muzeálissá vált alakjait mutatják be. Tehát, mint látni fogjuk, a többi nyugati kultúrnépek nem mind tartották be azt a kívánalmat, hogy a legújabb festészetet bemutassák. A francia pavilont Masson rendezte, a Luxemburg-i Képtár konzervátora. A képeket valószínűleg nem ő válogatta össze — de tipikusan muzeálisán aggatta —, minden meg van magyarázva, jól látható, de semmi sincs kiemelve. A modern festészet múzeuma. Kétségtelen, hogy a modern művészet közeli történelmi fejlődését — de nem hangsúlyozott rendkívüli jelentőségét akarták a franciák bemutatni. Alig van felizgató közöttük — de igen sok teljesen megfakult. Ha pár nevet feljegyzünk, mindent megértünk: Vuillard, Forain, Bonnard, Denis, Marquet — aztán Rouault, Vlaminck, Friesz, Bourdelle — végül Utrillo. Ez a névsor mutatja az impresszionizmus útját egész a neoprimitiv Utrillóig. Külön teremben mutatja be Matisse műveit: festmények, rajzok, szobrok — több ismerős a tavalyi Indépendants-kiállításról. A legbenső teremben Gauguin szerepel rajzokkal, nyomatokkal, olajképekkel, faszobrokkal—egymás mellett. Bourdelle is kollekcióval látható. Az első nagyteremben valóságos szoborerdő fogadja a belépőt. Hogy miért tartották épp a franciák távol az absztrakt művészetet, melynek forrpontja most is Párizs — érthetetlen; hiszen éppen ez a művészet átalakuló változataiban a legújszerűbb és legérdekesebb. Ez általában csalódást keltett. Az angolok, mint mindig, most is megmaradtak konzervatív izoláltságukban; különben már a rendezés alatt gazdát cserélt sok kép náluk: persze angolok vásároltak. A rendezést Konody főtitkár végezte az angol bizottsággal. A német pavilon erősen hangsúlyozza, akár a magyar, a progresszivitást. Irányok szerint csoportosították a festőket. Mint impresszionista úttörőt, L. Corinthot helyezték el a nagyteremben; sajnos ez a mester így egységesen nyomasztó érzést vált ki; szürke színtelensége, széteső formái az érdeklődést nem tudják felkelteni, — csupa festék és anyag. F. Marcot, szintén mint előfutárt, gondosan összegyűjtve hozzák egy terembe: színei most is élnek és problémái sem a múltéi. A gyűjteményesen bemutatott Emil Nolde képviseli a legszélsőbb festészetet, formáiban túlzó színben ragyogó, dekoratív hatásokat keres. Két kis oldalteremben a teljesen kibontakozó, erőteljes, rendkívül színes vízfestmények az impresszionizmust máig mutatják. Egy Dix-porté és Lehmbruck bronzgyűjteménye egészítik ki ezt az erősen modern szándékú német kiállítást, melyet Erich v. Berekén múzeumi főkonzervátor rendezett. A hollandok a rendezés által — noha tekintélyes progresszív anyag állt rendelkezésre — megvédték a konzervatív benyomást. A nagyteremben Michelangelo-szerű reminiszcenciák rajzszerűen, konvencionális formákkal, de semmi felszabadulás. A melléktermekben absztrakt festmények, emellett nehéz, szinte szobrászi plasztikus képek: az ember önkéntelen mozdulatot tesz, hogy szétválassza őket. Sok érdekes formai kísérlettel is találkoztunk itt. Huidekopertől Az álszentek nagyon jó és Bendien Cirkusza. A rendezést Sluyter végezte. 106