Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Fülöp Éva: A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század derekán

Alsó-Galla Felső-Galla jobbágy zsellér jobbágy és zsellér együtt 1733 15 1734 20 1735 3 1736 1 2 1737 3 (A 4 adómentes szabad év 1738-1741 közé esett általában.) A családfők bevallása szerint mindkét faluban találunk telepeseket a würzburgi és bambergi egyházmegyékből, "Moguntiából" (Mainz) - e területekről frankokat -, Ausztriából, Moráviából (Morvaország), továbbá Felső-Gallára "Svevia"-ból (sváb földről), a Schwarzwald vidékéről és Stiriából.

1 Az új telepeseknek bizonyos igaerővel (vagy annak megvásárlására elegendő pénzzel) kellett rendelkezniük a telkek elnyerésére, illetve iparűzők is nagy számban voltak közöttük. Alsó-Gallán 37 nyolcad- és 2 negyedtelkes jobbágygazda volt, Felsőn 35 fő 1/4,9 fő 1/8 telket bírt. Itt 1/4 telket hagytak az iskolamester (ludi magister), felet a plébánia számára.

2 Szabad György megállapítja a tatai-gesztesi uradalomról írott monográfiájában, hogy az igaerő és a családlétszám függvényében kiosztott 1/4-1/8 telkek Alsó-Gallán 1/2-1 úrbéri teleknek, Felsőn a 1/8 telkek 3/4 úrbéri teleknek feleltek meg. (Az 1767. évi úrbérrendezés során 1 egésztelek tartozékaként Komárom vármegyében - 2-2 pozsonyi mérő alá való - 16-20 hold szántót és 6-8 szekér szénát termő rétet állapítottak meg, az osztálybasorolás szerint.) A földeket 3 nyomásban művelték - még e kedvező fekvésű, a kor szállítási lehetőségeit, az ország közismerten rossz úthálózatát tekintve előnyös helyzetű, Dunához közeli, s Bécs, Pozsony, Győr, Komárom piaca és ez utóbbi két városban a katonai élelemtárak (magazinumok) felvevőképességét, keresletét kihasználható uradalomban sem volt ez ekkor általános. Alsó-Gallán 36 fő minden - őszi, tavaszi, ugar - nyomásban (calcatura) egy-egy, 3 fő két-két részt bírt, Felső-Gallán 31 jobbágynak nyomásonként 2-2, egy főnek csak 1 -1, de egyiküknek 4-4 része volt (a plébániának 4-4, az iskolamesternek 2-2 részt hagytak). A földek nagyságát illetően, Alsó-Gallán a 1/4 telkesek nyomásonként 2-2 hold (7 pozsonyi mérő alá való) őszi, illetve tavaszi vetést tehettek. Ami az egyéb területeket illeti, AlsóGallán rétje, valamint kenderföldje és káposztáskertje minden telkes gazdának volt, nam így a másik faluban. Ott harmincketten, s az iskolamester és a plébán ia kaptak kenderföldet. A régebbi lakosok mindegyike művelt káposztáskertet (a neocolonusok ezzel rendelkező tagjaival együtt harmincötén), s kapott az iskolamester és a plébánia is. 31 főnek 2 rétje volt, egy jobbágynak csak egy, de egyiküknek 4 volt használatában (iskolamester 2, plébánia 4). Alsó-Gallán a káposztakerteket (7 öl széles, 70 öl hosszú) és kenderföldeket (6 öl széles, 7 öl hosszú) egyformán, a határ déli részén, egy tagban mérték ki a 1/4 és 1/8 telkeseknek. Rétjeiket évente újraosztották, kisebb rétek az erdőkben is voltak. Itt többeknek szőlejük is volt, amelyeket a telepítés előtt a bánhidaiak birtokoltak, s ők megváltottak. Utánuk 1/9-et és 1/10-et adtak, tehát nem szőlőhegyről (Promontorium), hanem úrbéres területen lévő ültetvényekről van szó. Felső-Gallán a 3 nyomás mindegyikében 10 pozsonyi mérő alá való 2-2 holdat kaptak a 1/4 holdat kaptak a 1/4 telkesek, a 1/3 telekkel bíróknak 5 pozsonyi 48