Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban

Tatabányát, mint a szénbányászat és az ipar egyik jelentős centrumát a magát proletárdiktatúrának nevező rendszer bázisának tekintette. Itt már 1947-ben is a két munkáspárt kapta a szavazatok 91 %-át. 1949-ben a kereső lakosság 81,8 %-a az iparban dolgozott. Ezen belül a bányászok aránya 56 % volt. Bár a munkáspártok egyesítése nem ment simán, mert a szociáldemokraták ellenezték, de a fordulat éve után megszilárdult az MDP helyzete. A párttagság aránya a kereső lakosság számához viszonyítva 69,4 % volt, s a párttagok 90,8 %-a a munkásosztály soraiból került ki. A termelési eredmények is azt igazolták, hogy a rendszer alapozhat a tatabányai munkásokra. A 3 éves tervet a tatabányai szénbányák dolgozói 2 év 3 és fél hónap alatt teljesítették. Tatabánya történetében a kezdeti eredmények felsorolása után azonban a következőket olvashatjuk:"Ez az éveken át tartó megfeszített munka /széncsata, munkaverseny, tervtúlteljesítés/ szükségképpen vezetett a dolgozók általános kifáradásához, a munkaverseny lendületének csökkenéséhez, a tervteljesítési kudarcokhoz." Az ötvenes években a nehézipar gyorsütemű fejlesztésének időszakában nagy szükség volt a széntermelés növelésére. Ezért fokozottabb figyelmet fordítottak a párt és az állam vezetői Tatabányára. Ez a helyi pártvezetők magatartását is meghatározta. Fő cél a termelés növelése volt. A szociális és munkabiztonsági kérdések háttérbe szorultak. A funkcionáriusok munkáját a merev dogmatikus módszerek alkalmazása jellemezte. A valóságot nem ismerő, a tömegektől elszakadó vezetők már 1951 -ben súlyos gondokkal kerültek szembe. A bányászok nem tudták teljesíteni a terveket. Rákosi Mátyás személyesen vett részt a bányászok tanácskozásán. Jelenlétében a küldöttek nem merték elmondani, hogy a terv az adott körülmények között nem teljesíthető. 1951 szeptemberében a tervteljesítés 88,4 % volt. 1953-ban 65,7 %-ra csökkent. A gazdaságpolitikai hibák Tatabányán fokozottabb mértékben éreztették hatásukat. A dolgozók túlhajszoltsága, a közellátási zavarok, a szabad gondolat elfojtása, az értelmiség lebecsülése olyan közhangulatot teremtett a városban, amelyben a Petőfi Kör vitái élénk visszhangra találtak. A helyi vezetők ezért halogatták az értelmiségi határozat megvitatását. Sőt támadást indítottak az értelmiség ellen. A megyei lap egyik írásában kifogásolták, hogy a hibák kijavításának követelését összekapcsolják a párt elleni támadással. Az értelmiségi határozat lényege az volt, hogy az országos és a helyi gazdasági, politikai és kulturális intézkedések, tervek, utasítások kidolgozásakor meg kell hallgatni a párton kívüli szakemberek véleményét és javaslatait is, s hogy a párt politikájának tudományos megalapozására tudományos és pedagógiai munkaközösségeket kell szervezni. A Politikai Bizottság még augusztus 3-án szétküldte a határozatot az alapszervezeteknek, hogy vitassák meg. ősszel már forró volt a hangulat Tatabányán is, s nagy várakozás előzte meg az éppen október 23-ra összehívott értelmiségi ankétot, amit utólag Tatabányai Petőfi Körnek is neveztek. A Zsdanov Kultúrotthonban gyülekeztek az érdeklődők. Nemcsak Tatabányáról jöttek, hanem a környező városokból, falvakból is. Darvas József lett volna a vitavezető, de a pesti események miatt nem tudott eljönni. Felmerült az ankét elhalasztásának gondolata is, de a jelenlévők ez ellen tiltakoztak, s mivel a Tatabányán tartózkodó Kónya Lajos költő sem vállalta a vitavezetést, Nagy Kálmán a megyei pártbizottság első titkára mondott rövid bevezetőt, s felhívta a figyelmet arra, hogy 8 órakor Gerő beszédét közvetíti a rádió. Reményét fejezte ki, hogy a beszédből választ kapunk kérdéseinkre. A kibontakozó vita jellemzésére egy magát kommunistának valló fiatal pedagógus szavait idézem:"A helyi 134