Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra az ipartelepeken
A háromszobás lakások lakói már másik társadalmi réteget alkottak. A határvonal elég élesen meghúzható: munkásnak egyáltalán nem, altiszti rangú alkalmazottnak elvétve volt háromszobás lakása. (A parasztház is csak kétszobás nagyságrendig fejlődött, a gazdagabb parasztnak nem több szobája, hanem több háza volt.) 19 1929 nyarán kezdődött meg és 1930 tavaszán fejeződött be egy "minta" jellegű lakótelep építése, amelyet a Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaság építtetett a MÁK Rt. szenére épülő bánhidai erőműve mellé, még az üzem beindulása előtt. Egy állami erőműnek minden vonatkozásban kifogástalannak kellett lenni. Ezt a célt szolgálta az erőmű mellé trevezett és felépített lakótelep is. Az MDVRT. és az építő cég szerződésében a következők álltak: "A vállalkozó tudomásul veszi, hogy az egész lakótelep egy országos jelentőségű vülanyos erőközpont tartozékát képezi, amelyet a hazai előkelőségeken kívül sok külföldi szakember is megfog látogatni - ezért a legjobb anyagokból kell építenie. A munkásház tehát ugyanolyan minőségű lesz, mint például az igazgató lakása." 20 Az egész lakótelep valóban ebben a "szellemben" épült: szép, kertes házak,parkok, vízvezeték 21 - a kor összkomfortja fogadta az idelátogató "előkelőségeket". Jellemző viszont az a szándék, amiért ez, az akkor valóban párját ritkító produktum létrejött. A munkásoknak valóban ugyanolyan minőségű lakásokat kellett építeni, mint az igazgatónak. Nem demokratikus szándék vezette elsősorban a megrendelőket, hanem az egész létesítményt egyúttal idegenforgalmi nevezetességnek is szánták. A lakótelep építése egyébként gazdasági szempontok megvalósulását is jelentette. Az erőmű biztonságos működése ugyanis megkívánta, hogy a legjobb szakmunkások a lehető leghamarabb elérhetők legyenek valamilyen üzemzavar esetén. Számukra a lakótelep egyúttal állandó "készenlétet" is jelentett. 1934-re a "telepen" hat vülaszerű egylakásos tisztviselői lakóház, 14 kétlakásos, lakásonként kétszobás munkásház és egy melegházzal beépített kertészház van." -írta a Városkultúra c. folyóirat 1934-ben. 22 "A lakóépületek egységes magyaros stílusban, de különböző homlokzatokat készültek. Minden épülethez külön virágos és veteményes kert tartozik - folytatódik a tudósítás.- A lakótelep 122 fővel gyarapította Bánhida község lakosságát és a vasúti forgalom e célra épült megállóhellyel kaocsolódik be." A második világháború végéig az MDVRT 70 lakást építtetett és a lakótelepen 47 kinevezett és 23 munkás alkalmazott lakott. A lakók lakásukat szolgálati lakásként díjmentesen kapták. 23 Az állandóan emelkedő bányászlétszám elhelyezésére a MÁK Rt. különböző megoldásokkal próbálkozott. Bár sok volt a szomszédos községekből bejáró bányász, a munkáslakások további szaporítása elkerülhetetlennek mutatkozott. " Érdemes munkásaink részére -írta az igazgatóság jelentésében 24 - segítséget nyújtottunkhosszabb lejáratú kölcsönök adásával, hogy családi házakat építhessenek maguknak." A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. egy egészen újszerű kezdeményezést vezetett be. 1932-től kezdve minden legalább 30 évi szolgálattal nyugdíjba vonuló munkásnak dorogi telepén egy kertes családi házat ajándékozott teljes tulajdonjoggal, vagy ha az illetőnek már volt megfelelő háza, 5000 pengő készpénzt adott. Ez a jótékonykodás jó üzletet is jelentett a társulatnak. A 90
