Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra az ipartelepeken

család csak szobát, másutt két vagy négy család közös konyhát kénytelen használni, nem is beszélve a közös lépcső, folyosó és árnyékszékről... Úgy az elhelyezés, mint a sablonosság ezen munkáslakótelepeket sivár külső megjelenésüknél fogva már visszatetszőkké tette." Az újonnan épült házak már barátságosabb, világosabb színűre festett épületek voltak, előnyösen elütöttek a régi szürke házaktól. 1

2 Később tornácos, gangos épületek is készültek. A MÁK Rt. által építtetett bányászlakások nagyobb része az átlagos munkáslakásoknál valamivel jobb minőségűnek mondható.Országos viszonylatban az egyszobás főbérleti munkáslakások csaknem l/6részénekugyanismég konyhája sem volt.

13 A lakások 80%-a pedig nélkülözte a kamrát.

14 A munkásnegyedek jellegzetes családi otthona a szoba-konyha-kamrás munkáslakások alapterülete nagyjából egyforma (megközelítően 35 m2-es) volt nemcsak megyénkben, Tatabányán és Dorogon, de a Kispesti Állami Munkástelepen, az un. Wekerle-telepen épített lakások esetében is. Megyénk másik nagy múltú szénmedencéjének központjában, Dorogon, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által építtetett lakóházak négy munkáslakásból álltak, Tatabányán a lakóházak legnagyobb része 6-6 család részére épült. (Később készültek itt is 4 lakásos munkásházak.) A lakásokhoz kis kert, és a ház mögött néhány m

2-nyi udvar tartozott. A padlásfeljáró az épület egyik végén volt, mindkét végén pöcegödrös árnyékszékek és szeneskamrák voltak. Három munkáslakásra jutott tehát egy közös WC, a házak előtt fedetlen csatornában folyt a szennyvíz. Az ivóvizet a telepekvízvezeték-hálózatának kiépítése (1907) után a lakók utcai nyomós kútból hordták. Nem kapcsolták be a lakások konyháit a vízvezeték-hálózatba, mint az a Wekerle-telepen történt.

15 (Vízvezetékkel az országban a munkáslakások mintegy 56%-a volt ellátva még az 1930-as évek közepén is.) Az áramszolgáltatás viszont a tatabányai telepen a lakosság részére már 1897-ben megindult. Rendkívül nagy jelentőségű volt ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten is csak 1893-ban indult meg az áramszolgáltatás. A kolónia házainak szaporodásával növekedett ugyan a lakosság céljára szolgáltatott áram mennyisége, 1920-ig azonban csak a bányatisztek és altisztek lakásaiba vezette be a társulat a villanyt.

16 A munkások lakásai az 1920-as évek elején kaptak villanyt, még mindig néhány évvel korábban, mint a főváros büszkeségeként számontartott Kispesti Állami Munkástelepen, ahol a vülany az első lakók beköltözése után 17 esztendővel, 1926-ban gyulladt ki.

17 (Villany Magyarországon az összes munkáslakásoknak, a nagyobb méretű lakásokat is ideszámítva, 56,7 %-ában volt az ,1930-as évek közepén.) A tisztviselőnegyedek Tatabányán, miként Dorogon is, a munkáskolóniától elkülönítve, a telep szélén, nagy kertektől övezve épültekA tiszti, az altiszti és a felvigyázói lakások 2-3 szobásak, ül. 1 -2 szobásak és komfortosak voltak. A felvigyázók kétlakásos épületekben laktak. Ezek a lakások előszobából, kamrából, konyhából és lakószobából álltak. Az alsóbb rangú tisztviselők is ikerlakásos házakban éltek. Egy-egy lakás 6 helyiségből állt. A fedett előtornácról az előszobába, innen a kamrába, konyhába, WC-be és a szobába lehetett bejutni. Az utca felől egy nagyobb szoba is tartozott hozzá. A főtisztviselők kétlakásos vagy egylakásos házakban laktak, de lakásaik sokkal nagyobbak, tágasabbak, kényelmesebbek voltak a többinél. A lakás udvari részéhez tartozott a cselédszoba, kamra.előszoba, WC és fürdőszoba, valamint a pincelejáró, az utcai részhez három szoba.

18 89