Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Csics Gyula: A tatabányai szénbányászat nagy műszaki egyéniségei

A tatabányai szénbányászat nagy műszaki egyéniségei Csics Gyula A XIX.sz. második felében meginduló ipari fejlődés erőteljesen éreztette hatását a bányászat, különösen a szénbányászat területén. A fejlődő gyáripar egyre több energiát igényelt, ezért a szénbányászati befektetés biztos profitot ígért. Gyümölcsöző hatást gyakorolt a szénbányászat fejlődésére a vasúti hálózat gyorsütemű fejlesztése is, amely egyrészt a biztos felvevőpiacot, másrészt a szállítási lehetőségek kiszélesedését jelentette számára. Ebben a vállalkozók és műszaki alkotók számára igen termékeny időszakban nyílt lehetősége a tatabányai szénbányászat első műszaki generációjának - Királdi Herz Zsigmondnak, Ranzinger Vincének, Hönsch Edének, Brodmann Miksának és az őket segítő Far baky Istvánnak és Kauff mann Kamiinak arra, hogy tudását, szakértelmét, vállalkozókészségét kibontakoztassa. Ennek a generációnak volt vezéregyénisége a vállalkozás szervezésében Királdi Herz Zsigmond, a műszaki tervezés területén pedig Ranzinger Vince. Az Osztrák-Magyar Monarchia távoli tájáról került vidékünkre, Szlovéniában Gottscheeben született, iskoláit Laibachban (Ljubljanában), a bányászati akadémiát Leobenben végezte. Gyakornoki idejét a Dräsche seegrábeni bányáinál töltötte. Végzése után a szintén Dräsche érdekeltségű Kőszénbánya Téglagyár Társulathoz került Dorogra, az annavölgyi bányaüzemhez, amelynek vezetője lett. Ettől kezdve - kis megszakítással - egy negyedszázadon keresztül az esztergomvidéki és tatabányai szénbányászat fejlesztése érdekében. 1886-ban Trif aili Kőszénbánya Rt. isztriai Carpano bányaüzemének vezetője, de 1891 -ben már újra az esztergomvidéki bányászat élén találjuk, 1897. január l-jén vette át a tatabányai, illetve amint akkoriban nevezték, az alsógallai szénbányászat vezetését bányafelügyelői minőségben, 1899-től bányaigazgató A kibontakozásban lévő tatabányai bényászat tág lehetőségeket biztosított elképzeléseinek megvalósítására, műszaki alkotásainak többsége is erre a korszakra esik: az iszaptömedékelés bevezetése, a lejtősaknás feltárás, a végtelenköteles szállítás, a villamosenergia bányászati alkalmazása, stb. 1907-ben ugyan elhagyta Tatabányát, de élete végéig a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. igazgatósági tagjaként figyelemmel kísérte a tatabányai bányászat fejlődését, részt vett a MAK minden vállalkozásában. Műszaki pályafutásának kezdetét jelentő dorogi munkásságának emlékét őrzi az A-akna mélyítése és a tokodi altáró telepítése. A dorogi Henrik-akna szénvagyona kimerülőben volt, ugyanakkor az Óbuda- kenyérmezői vasútvonal megnyitása kedvező szállítási feltételeket biztosított a dorogi szén számára. A jobb lehetőségek kihasználására beindított fejlesztési program keretében mélyítette le Ranziger az elfulladt "Új akna" pótlására a 165m mély A-aknát, amely 1905ig volt üzemben. Esztergomvidéki tevékenységéből kiemelkedik a tokodi 1500m hosszú, első, kétvágányú falazott altáró megépítése. A létesítmény megvalósítása lehetővé tette a szállítás koncentrálását és a dorogi medence legnagyobb bányaveszélyének, a vízveszélynek a csökkentését. Az altáróban a szállítást az akkori legmodernebb szállítóberendezésekkel, végtelen kötélszállítással ol81