Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Fülöp Éva: A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század derekán
A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század elején Fülöp Éva AXVni. századot mezőgazdasági fejlődésének monográfusa, Wellmann Imre joggalnevezia "nagy jószágszerzők" időszakának. Alehetőséget a törökuralomnak véget vető felszabadító háborúk után kialakuló, újjászerveződő új birtokstruktúra adta, de a kor gazdasági adottságai és ismeretei szintjén a bevételek növelése is csak extenzív módon, a művelés alá vonható terület kiterjesztése és a jobbágyok számának gyarapítása révén volt lehetséges. Mint az az agrártörténet kutatói előtt ismeretes, gróf Eszterházy József országbíró (1682-1748) 1727-ben vásárolta meg a tatai uradalmat, növelve kezén lévő, családi javakból, birtokadományokból és egyéb vásárlásokból kialakult birtokkomplexumát. Tatán - gesztesi részjószágával szoros összefüggésben - még az évben megkezdte uradalmi igazgatási szervezete kiépítését, s 1729-ben elkészült az első gazdasági utasítás is. Mivel a megmaradt népesség mellé a belső migráció nem adott elegendő munkáskezet, Eszterházy József 1733. február 4-én pátenst bocsátott ki, s ezzel megindult a Német-római Birodalom területéről a német jobbágyok nagyarányú, szervezett betelepítése uradalmaiba. Természetes, hogy ennek folyamán Alsó- és Felső-Galla is életre kelt, hiszen e falvak olyan fontos közlekedési útvonal közelében feküdtek, mint a középkori eredetű "Mészárosok útja". Az Alföldről Nyugat-Európa (főként osztrák és dél-német területek) piacai felé lábon hajtott szarvasmarhák útja Budáról a Vértes és Gerecse közti átjárón Alsó- és Felső-Galla határán át vezetett Bánhida felé, ahol a környei leágazásra térve, Dad és Császár után az uradalom területét elhagyva, Kisbéren át ért Pápára, az Eszterházy-család ifjabb fraknói grófi ágához tartozó pápaugod-devecseri birtok központjához, a Kis-Alföld széléhez. Az uradalmaknak jelentős haszna származott abból, hogy a hosszú út után, bérbeadott legelőiken frissítették, javították fel eladás előtt az állatokat. Alsó-Galla betelepítése 1735-ben kezdődött, Felső-Galláé 1733-ban, telepítő levele 1734. január l-jétől szabta meg kötelességeit. A német telepesek pontos származási helyének meghatározásában segítségünkre van az 1737. évi összeírás, ami 7 német faluról készült. Tudjuk, hogy az uradalom hét településsel úgynevezett "örökszerződést" kötött (Baj, /Duna/Szentmiklós, Alsó- és FelsőGalla, Agostyán, Tolna, Zsemlye /Vértessomló/). E szerződések (contractusok) pontjai közül a legfontosabbak az állami és földesúri terhek alóli mentesség (általában 4, illetve 6 év) és a szabad költözés voltak. Említett összeírásunk - amely Bajt kivéve a többi hat "örökszerződéses" községet és a Fejér vármegyei Szart mutatja be - Alsó-Gallánál 39 jobbágycsaládfőt és 5 házas zsellért (inquilinus) tüntet fel, Felső-Gallánál a 6 házas zsellér mellett a 45 jobbágynál huszonhétnek új lakos (neocolonus) voltát hangsúlyozva. Ideköltözésük évei a következőek (Felső-Galla esetében 1 új lakosra és 2 zsellérre nincs adat): 47
