Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Tisovszki Zsuzsanna: A németség farsangi és lakodalmas hagyományai Komárom-Esztergom megyében
A keddi nap a lányok, asszonyok számára a farsang utolsó napja volt, amikor is csak este tízig, de legkésőbb éjfélig lehetett táncolni, szórakozni, a farsangtemetésig. Kedden este tízig vagy éjfélig, farsangtemetésig el kellett fogyasztani a kocsmákban a gazdag, húsos, ünnepi ételeket, mert a következő napon, hamvazószerdán kezdetét vette a böjti időszak. (Csak az c napon szokásos kakasvágásban résztvevő legények mentesültek a hamvazószerdái böjt alól!) Ami ennivaló volt, azt kedd este tíz. óráig meg kellett enni, addig volt tánc. Tizenegy óra tájban eltemették a farsangot -éjfélig. "Behoztak egy forrázóteknőt (a kocsmába), abba belefektettek egy legényt. Egy másik meg beöltözött fehér szoknyába, fehér ingbe, és valami papi pofát rakott magának - ő volt a pap. Mindenféle marhaságot énekelt, vicces verseket mondott. Közben egy söröshordó vízbe üvegmosót mártogatott, és azzal spriccelte a "halottat", de a közönséget is. Gyertya is volt a "halott" mellett - kolbászból. A pap mellett álltak a "síróasszonyok", ők szódával (szentelt víz gyanánt) öntözgették a halottat." Hamvazószerdán zajlott a legények ügyességi próbája, a kakasnyakazás, kakasharc (Hahnkampf). Hajnalban összegyűltek a legények, a vendéglős adott egy kakast és egy kardot nekik, és így a társaság (lányok is követhették őket, tisztes távolból) kivonult egy közeli dombra. A kakast nyakig beásták a földbe, csak a feje látszott ki. Az a legény próbálkozott elsőnek, aki a kakast kivitte a helyszínre. Bekötötték a szemét, elvezették a kakastól, meg is forgatták, hogy nehezebben tájékozódjék. Háromszor üthetett a karddal, ha sikertelenül, jöhetett a következő. Húszan, harmincan gyűltek össze legalább, és persze a lányok, akik nem maradtak ki a látványosságból. A levágott kakasfejet a kard hegyére tűzve, dalolva és dobszóval vonultak a fiatalok a kocsmába, a kiásott kakastestet is vitték magukkal. Azalatt persze a vendéglősné, pár csirkéből, tyúkból készített csirkepaprikást, nokedlival, és amikor a legények megjöttek a lefejezett kakassal ("mindegyik hármat kapott a hátsójára, fizettek egy-egy liter bort"), a vendéglősek ebédjét vígan elfogyasztották. A kakast lefejező legény öt liter bort fizetett a többieknek. A vendéglős bizonyos mennyiségű bort ingyen adott nekik ilyenkor (hiszen a farsang előző három napján is nála mulattak, így csak haszna származhatott a hosszas mulatozásokból). Később a főszereplő kakast is megfőzte a kocsmárosné, és minden legény kapott a tányérjába egy darabot. A lányok mindezt csak kívülről leskelődve figyelhették, a kitartóbb kíváncsiak. Számukra a hanvazószerda már szigorúan böjti napnak számított: tilos volt a tánc, a muzsika, a szórakozás. A hamvazószerdái kakasnyakazást az 1930-as évek végén tiltották be. Hamvazószerdán, az első böjti napon a kereskedők, boltosok vendégül látták a lányokat, legényeket: a lányok ingyen cukorkát kaptak, a fiúk rusznit, kvarglit és hasonló böjti eledeleket - annyit ehettek, amennyit akartak. Sc/zc/6rtsc/z/agert("lüzeskarika-dobás") A farsangot követő első szombaton, a falu határában egy dombnál újra összegyűltek a legények, és "kiértékelték" a farsangolókat. Rőzséből, venyigéből tüzet raklak, és ez alkalomra olajos hordóból "sejbniket" (fakorong, karika) csináltattak egy bognárral. A tűz körül fölsorakoztak, lányok, legények, és a tűzrakásnál 195
