Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Partali László: Tatabánya sportja
folyamatosan 36 évig. Ezalatt a több mint 3 és fél évtized alatt olyan labdarúgók neve fémjelzi a csapatot, mint Grosics, Lahos, Dombai, Deli, Gellei, Szepesi, Lacskó, Mencel, Csernai, Arany, Csapó, Szabó, Kiprich, Vince olyan mesterek irányításával, mint Lakat Károly, Hidegkúti Nándor. Közel 350 nemzetközi mérkőzést játszottak, s olyan csapatok fordultak meg Tatabányán, mint a Reál Madrid, StEtiene, Stutgart. Tizenhárom éves volt már az egyesület, amikor 1923-ban az akkoriban ismert rövidtávfutó Halle Imre szorgoskodása eredményeként megalakult az atlétikai szakosztály. Kezdetben futópálya sem volt, s így jobbára ugró és dobó számokkal kísérleteztek. Jelentős változást hozott a szkosztály életében, hogy 1928-ban a régi labdarúgópálya körül megépül a 400 méteres futópálya. 1932 tavaszán tűnik fel a szkosztály edzésein egy hosszútávú tehetség, Játékos Pál, aki később több évtizeden át nevelte a fiatal atléta tehetségeket. 1936-ban a szokásoknak megfelelően az olimpiai láng elindult útjára, az olimpia színhelyére, Berlinbe. A láng a megye településein is átfutott, s azt 31 tatabányai sportoló is vitte rövidebbhosszabb távon. A háborút követően közel egy évtizedes munka volt szükséges ahhoz, hogy a sportágba újabb tehetségek bontogassák szárnyaikat, mint Kiss László, Országh József rövidtávfutók. 1958-ban Hencz, Kiss, Országh, Tóth váltó magyar bajnokságot nyer 4x 100 m síkfutásban. 1960-ban Kiss László magyar bajnok a 100 m-es síkfutásban. Tény, hogy az egyesület fennállásának 50. évében az atléták minden "megnyerhető" versenyt megnyertek. Kis Antal a szkosztály gyaloglója 3 olimpián vett részt, s Mexikóból ezüstéremmel tért haza. A 80-as években is voltak kiemelkedő atlétái az egyesületnek, mint Stark Katalin magasugró, Forgács Judit futó és Urbanik Sándor gyalogló, akik a nemzetközi küzdőtéren is kiemelkedő eredményeket értek el. Időrendi sorrendben haladva az úszó és a vízilabda szakosztály létrehozása következett. 1924-ben készült el a fürdő, méghozzá "hűségesen" ülusztrálva az akkori kasztrendszert. A felső, kisebb medence csakis a tisztviselők kényelmét szolgálta, a középső az altisztekét. Munkásnak egyikbe sem volt szabad belépnie. A munkástömegnek tehát az alsó 100 m-es medence jutott. Ez aztán rövidesen otthona lett a kibontakozó tatabányai úszósportnak. Az uszoda építője Uhlárik Ernő szervezte meg az úszó szakosztályt, amelyben a munka gyors sikerekhez vezetett. Mire elérkezett az 1932-es Los Angelesi olimpia, Székely András tatabányai úszó már biztos tagja volt az utazó magyar csapatnak. A másik kimagasló gyorsúszó Angyal István volt. Jogosan írta róla az akkori Dunántúli Sportújság "...amelyik számban a tatabányai Angyal István elindult ott mások számára nem termett babér. " Ő volt a második tatabányai sportoló, aki a legnagyobb kitüntetésben részesült; részt vett az 1936-os berlini olimpián. Részvételének érdekessége volt, hogy a Berlinbe menő gyorsvonat megállt Tatabányán, hogy a vidéki olimpikont felvegye. Ha már az úszásnál vagyunk, a vízilabda is megérne néhány gondolatot, de az idő rövidsége miatt erre most nem térek ki. Az 1925-ös esztendőben megalakult a birkózó szakosztály is, amely az elmúlt közel 70 év alatt sok száz fiatal sportoló számára adott lehetőséget tehetségének 188
