Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Partali László: Tatabánya sportja
Tatabánya sportja Partali László Hölgyeim és Uraim ! Nagy fába vágja az a fejszéjét, aki vállalkozik arra, hogy a rendelkezésre álló 1/4 órában összefoglalja Tatabánya sportjának történetét. A feladat nagyságát alátámasztja az, hogy míg ma itt a 45 éves városról emlékezünk, addig a település sportja már a századforduló táján bontogatja szárnyait, s az utóbbi 45 évben olyan fergeteges sportsikereket hozott, amelyre nemigen akad példa az ország más hasonló nagyságú városai között. Mindez az előadót kényszeríti arra, hogy mondandójának összeállításakor szelektáljon, ugyanakkor a történeti hűség megtartása miatt minden - a sport területén lényeges - történésről emlékezzen. Az 1890-es években a fővárosi munkásság példájára a vidéki városokban, nagyobb munkástelepüléseken is egymás után alakulnak meg a testedző-, tornász és sportegyesületek. 1896 karácsonyán gördült ki az első csille szén a tatabányai I. számú aknából, s rövid időn belül a városi munkásság is szervezkedni kezdett, s ennek a jeleként kell értelmeznünk a sportegyesület létrehozásának szándékát is. 1910-ben egy nemes gondolkodású bányamérnök Frei Ferenc egyesületbe fogta össze à tetterőtől és sportolási kedvtől duzzadó bányavidéki fiatalokat. 1910. február 6-án mondta ki a régi Altiszti Kaszinó helyiségében összesereglett 71 lelkes bányászfiatal a Tatabányai Sport Club megalakulását. Frei Ferenc lett az elnök, Szmuk Lajos a titkár. 1910. május 19-én a belügyminiszter jóváhagyta a club alapszabályát, amelyben fő célkitűzésként a testedzés különféle nemének művelése és terjesztése állt. Az egyesület jeligéje: bátorság, erő, férfiasság. Az egyesület legfőbb törekvése a pályaépítés volt. A tagok és a szurkolók társadalmi munkája hozta létre az első sportpályát (labdarúgópályát) a felsőgallai palahányó oldalában, amelynek avatására 1910. augusztus 21-én került sor. Az első ellenfél a Győri ETO volt. Az alapszabályokban a futballon kívül említik még a birkózást és az egyéb atlétikai gyakorlatokat is, ennek ellenére a labdarúgás terjedése volt a legjellemzőbb. A kezdeti helyi sikerek után a TSC-t benevezték a vidéki (nyugati kerület) labdarúgó bajnokságába. A legjelentősebb sportújság 1913-ban már azt írja, hogy a TSC a legjobb vidéki csapatok közé tartozik, s hogy Tatabánya neve az egész országban ismert "a sportja révén". Sok nehézséget okozott kezdet kezdetén a csapat sportfelszereléssel történő ellátása is, a tagok fejenként 20 koronát fizettek be (csaknem egyheti teljes kereset) a labdarúgó cipőre és mezre. 1926 nyarán nagy jelentőségű intézkedés történt a magyar labdarúgó sportban. Felszámolták az ál-amatőrséget és bevezették a professzionista és amatőr futballt, s a TSC amatőr labdarúgó csapat lett. Az 1946/47. évi bajnokságban megnyílt a lehetőség, hogy a TSC NB l-es csapat legyen, de az osztályozón kikapott a szomszéd várostól, a Dorogtól. 1948-ban teljesült az álom, a csapat bejutott az NB I-be. Jó kezdés után azonban meg kellett válniuk az első osztálytól. 1950-ben ismét sikerül a felkapaszkodás, de sajnos ismét kudarc éri a csapatot. 1956 óta újra NB l-es a csapat, 187
