Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Ravasz Éva: Néhány gondolat Tatabánya kulturális életéről

Néhány gondolat Tatabánya kulturális életéről Ravasz Éva "Elmélkedéseim első otthonaink színhelyén, Felsőgallán a Szent János utcában kezdődik. Az utca úgy nyújtózik végig a falu és a bányatelep választóvonalán, mint egy élelmes állat, hol erre, hol arra kapkodja a fejét. Egyik vége az Edison mozival szemben vásártérré öblösödik, a másikon a Fortuna mozgóképszínház lapul, egy nagy zöld réttel a hónaljában, háta mögött a csobogó Általérrel. Gyepes domboldalak futnak fel, a koszorúban ülő hegyek lábáig, gyárkémények, aknatornyok strázsálnak látóhatáruk peremén. Az utca képe messziről visszatekintve határozottan kisvárosi, üzlet üzlet után, itt-ott beépítetlen telekkel." Kónya Lajos Kicsi a világ c. önéletrajzi regényének kezdő sorait választottam korreferátumom nyitó gondolatául - mintegy hangulati aláfestésül, hiszen e sorok megítélésem szerint híven tükrözik a 30-as évekre kialakult - az ősi, paraszti létformát kínáló falvak, és a zsúfolt munkáskolóniák egymazbafonódásából létrejött és 1947-ben Tatabánya néven várossá egyesített új településképződmény hangulatát. A 30-as évekre lényegében kialakult a 4 községből álló településegyüttes kulturális intézményhálózata. Felsogalla, Alsógalla, Bánhida községek népművelési bizottságai által fenntartott, működtetett intézmények. Ehhez járultak a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által épített úgynevezett "munkásjóléti intézmények", a bányászkolóniák: Tatabányán a Népház a munkáskaszinó, a VI-os telepi, a mésztelepi és a bánhidai erőműtelepi munkáskaszinó. Jelentős művelődési tevékenységet folytatott a bányász szakszervezet helyi szervezete, amely 1926-ban megépült "Munkásotthon" falai között könyvtárat tartott fenn, és színpadával ellátott nagytermében a politikai rendezvények mellett gyakran rendezett ismeretterjesztő - felolvasó - estéket, s a bevételeket hozó táncos mulattságok mellett amatőr színjátszó előadásokat. Mint a kezdő idézetből kitűnik, e nagy létszámú, zsúfolt településeken a magyarországi elterjedéséhez képest gyorsan és viszonylag jelentős számban települtek a mozgófilmeket vetítő mozik: Tatabányán a Népház-ban, Alsógallán az Apolló, Bánhidán a Turul, Felsőgallán az Edison és Fortuna névre keresztelt termekben folytak rendszeresen (heti 1 -2 alkalommal) vetítések. Az itt lakó bányamunkásság kulturális érdeklődéséről komoly adatfelmérés áll rendelkezésünkre a Magyary Zoltán szerkesztésében megjelent "Közigazgatás és az emberek" c. tanulmánykötetben. Tekintve, hogy a könyv alig hozzáférhető, így nem felesleges a benne található adatok hiány nélküli leközlése, bár a jelenkorra vonatkozóan állhatna a város kulturális vezetése rendelkezésére ilyen pontos ténymegállapítás. A közigazgatás és az itt élő emberek viszonyát, összefüggéseit taglaló tanulmány készítői kérdőíves méréssel térképezték fel a bányatelep életformáját. Adatgyűjtést folytattak 444 bányászcsalád társadalmi, gazdasági és erkölcsi viszonyait illetően. Ennek keretében megvizsgálták az itt élők szellemi érdeklődésének irányát is. A kérdőív készítői a 444 megkérdezettből 227 föld alatti, 217 pedig föld feletti munkában dolgozók közé tartozott, a bányával összefüggő iparvállalatoknál. Következzenek tehát az adatok a megkérdezett munkások szellemi érdeklődéséről: Szellemi érdeklődésük szerint a 227 föld alatt dolgozó bányász közül csak újságot olvasott, könyvet egyáltalán nem és egyéb szórakozással nem 169