Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Tóth Attila: „A pokol tornácán”

bizalmatlansággal fogadták, hiszen 90 %-ára öt évtől életfogytig tartó börtönbüntetést rótt ki a Népbíróság, illetve a Katonai Bíróság. Mindössze hárman voltak közöttük, akik jártak már bányában: egy bányamérnök és két vájár. Az elítéltek kb. 70 %-a szellemi foglalkozású volt. Akadt köztük követségi tanácsos, orvos, tanár, pap, hivatalnok, egyetemista, Horthy-rendszerbeli és felszabadulás utáni katonatiszt, sőt számos AVH tiszt és tiszthelyettes is.

23 Köztük volt a korábban már említett Borosi András is, így ezt a közlést ő is megerősítette. A fentebb közölt létszám kimutatások és Lánczos adatai között van némi eltérés. Azt tényként fogadhatjuk el, hogy az addig ott dolgozó közbűntényeseket, politikai okok miatt elítéltekkel váltották fel. A köztörvényes cselekményekért elítéltek a tatabányai X-es, illetve az oroszlányi XVUI-as aknára szállították át. Valószínű azonban, hogy a korábban a XIV-es aknán foglalkoztatott rabok között voltak politikaiak is, s innen adódhat a létszám különbség. A kérdés végleges eldöntése egyébként csak úgy lehetséges, ha tisztázni tudjuk, hogy hányan dolgoztak korábban a XIV-es aknán és müyen cselekményekért ítélték el őket, illetve a váci fegyházból 1953 augusztusában ténylegesen hány rabot szállítottak át Tatabányára. Az új jövevények munkába állásával az akna termelése látványosan növekedett. Ez kezdetben feszültséget okozott a szabad és az elítélt munkavállalók között. "A politikai elítéltek munkába állását követően az üzem addigi szakonkénti átlagos 800 csillés termelése 1953 októberében már 750 csillére emelkedett. Ez egy időre feszültté tette az elítéltek és a szabad munkavállaló bányászok közötti viszonyt, mivel a "civü" bányászok attól tartottak, hogy az új termelési tempó a normák túlzott felemelését fogja eredményezni."

24 A rabok munkakedve nem volt véletlen. Bizonyos kedvezmények ugyanis attól függtek, hogy müyen teljesítményt nyújtanak. Sőt - ez nyílván paradox módon hat -, ők is bekapcsolódtak a munkaversenybe. Munkakedvüket legfeljebb az befolyásolta, hogy parancsnokuk Sz. alhadnagy "...enyhén szólva túl szigorú volt."

25 Az őt felváltó "M. hadnagy és az új, szigorú, de igazságos, nem elfogult operatív tiszt irányítása alá került táborban felfokozódott a munkakedv. Míg Sz. alhadnagy idején erőszak alkalmazásával is nehezen tudtak pótműszakra embereket toborozni, M. hadnagy egy kérő szavára a kért létszám tízszerese jelentkezett önként és szívesen."

26 A KOMI táborok története 1956-ban ért véget. 1956. május végén két ügyész érkezett a XIV. akna KOMI táborába. Megkezdődött az elítéltek ügyeinek felülvizsgálata.

27 Júliustól pedig elkezdődtek a szabadon bocsájtások. Az említett hónapban már csak 267 elítélt dolgozott az aknán. A hiányzókat katonákkal pótolták. Szeptemberben a létszám jelentésben még mindig 213 rabot tüntetnek fel.

28 Valószínűleg ők lesznek azok, akik október 26-án majd népi kezdeményezésre szabadulnak. 128