Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Tóth Attila: „A pokol tornácán”

Közvetett források alapján csak annyit tudunk mondani, hogy Garasin ezredesi rangban szolgált, s a Belügyminisztérium VII. Főosztályát irányította. Meglepőnek tűnik, de sok esetben az elítélteket nem kellett arra kényszeríteni, hogy a börtön helyett a bányamunkát válasszák. Borosi András, aki a Szabó István egyetemi tanár elleni pernek volt az egyik vádlottja, 1952-ben önként jelentkezett, s Várpalotára kerültVajon miért? - vetődik fel a kérdés. A választ a körülményekben kell keresnünk. A börtönbeli bezártságnál, tétlenségnél, a kevéske napi fejadagnál a KOMI táborok "kedvezőbb" feltételeket biztosítottak egy elítélt számára. "

13

Miután szabad munkavállalókkal dolgoztak együtt, híreket szerezhettek családjukról, a külvilág eseményeiről.

14 Mitöbb, szabadlábon lévő társaik "...liberális magatartást tanúsítottak az elítélt munkavállalókkal szemben, miután azok között bizonyos mértékű baráti kapcsolat alakult ki. "

15 De nemcsak a munkások körében volt tapasztalható a "liberális magatartás". A középkáderek között is lehettek olyanok, akik ebbe a "bűnbe" estek. Ezt erősíti meg egyik forrásunk is, amelyben szigorú büntetést helyeznek kilátásba azokkal a középkáderekkel szemben, "...akik a KOMI dolgozókkal baráti módon bánnak."

16 Ha viszont a KOMI dolgozók munkafegyelme terén bármilyen hiányosságot észleltek, akkor ezt jelenteni kellett a Szénbányászati Tröszt "...munkaügyi osztályának intézkedés megtétele végett." Ezeket a dolgozókat ugyanis "...a Magyar Népköztársaság ítélte el a törvények alapján, ezért szigorúan meg kell követelni tőlük a termelést és a munkafegyelmet, aminek betartásáért és ellenőrzéséért a vállalat műszaki káderei a felelősek."

17 Az elítéltek munkájukért fizetést kaptak, amiből persze jócskán levontak. Munkájuk legnagyobb haszonélvezője a büntetésvégrehajtás volt. Ezt támasztja alá az is "... hogy az elítéltek bruttó keresete után a Parancsnokság részére Sz.T.K. járulék címén 9,5 %-ot utaljon - az őket foglalkoztató üzem -, míg 0,5 %-ot állítson be az Sz.T.K. járulék bevallásába."

18 Hátrányosan érintette a KOMI táborokban dolgozókat hogy "... a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt eltöltött időt nem lehet a munkaviszonyban eltöltött idő számításánál figyelembe venni."

19 A Tatabányai Szénbányászati Tröszt irányítása alatt lévő bánya üzemek közül több helyen is foglalkoztattak rab munkásokat. Az oroszlányi XVII-XVIII-as, a tatabányai X-es, XTV-es és a síkvölgyi aknán. A XIV- es aknával kapcsolatban 1951 -tol rendelkezünk olyan adattal, hogy 600 közbűntényes elítélt raboskodott az akna tőszomszédságában lévő táborban.

20 Biztos forrásaink csak 1953-tól vannak. 1953 februárjában 405, márciusában 425, áprilisában 426, májusában 437, júniusában 478, júliusában 447, augusztusában 417, szeptemberében 633 főt regisztráltak a KOMI munkalapokon.

21 Ami a számok alapján meglepő, hogy a júniusi KV ülést követő olvadás után sem csökkent számottevően az aknán dolgozó rabok száma. Pedig egy 1953. július 11 -én kelt levél már beharangozta, hogy "Az országgyűlés megnyitása alkalmával elhangzott minisztertanácsi elnöki beszéd értelmében sor került az elítéltek egy részének szabadon bocsátására."

22 Az amnesztia rendelet viszont csak augusztus 2-án jelent meg a Belügyi Közlönyben. Ezért még meglepőbb, hogy szeptemberre drasztikusan növekszik a létszám. Amagyarázatot erre a talányra Lánczos Zoltán feljegyzéseiben találjuk meg. "1953. augusztus 30-án éjszaka egy rabomobüokból álló hosszú autókaraván érkezett az üzem területére. A váci országos börtönből ötszáz politikai elítéltet hoztak az ötszáz közbűntényes leváltására. A politikai elítélteket meglehetős 127